Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia 111 ezzel nem volt megelégedve a hercegprímás, mivel nem a birtokot kapnák meg, hanem az alacsonyan megállapított vételárat. Ezért Csernoch arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyházmegye esetleges szétválasztásakor a vagyonmegosztás nem történhet tisztán a hívők számaránya alapján, hanem figyelembe kell venni a vagyon magyar eredetét, az ősi székek előjogait és ahogy az 1500. kánon említi az alapító szándékát. így az esztergomi érseki javadalomnál nem maradhat figyelmen kívül, hogy ezt az esztergomi érsek, mint az ország hercegprímása, első közjogi méltóságának viselője kapta az ezzel a magas állásával kapcsolatos kiadások, az érseki székhelyen lévő nagy kulturális intézmények fenntartásával járó terhek fedezésére. A dismembratióra tekintettel e vagyonnak csak egy része kerülhet az új egyházmegye birtokába, de csak annyi, amennyire fenntartása érdekében szükség van. Csernoch szerint még ez is nagy engedmény, hiszen nem az ő kötelességük az új egyházmegyék dotálása saját vagyonukból. Mindezekből kifolyólag az esztergomi javadalmasok követelésének nagyságát nem a lélekszám szerinti 38 000 holdban, hanem 45 000 holdban szabták meg.10 Prága rendezési hajlandóságának eredménye a Szentszék és Csehszlovákia között 1927 decemberében megköttetett modus vivendi egyezmény lett, amely egyik pontjában kimondta azt az alapelvet, hogy az egyházmegyék határainak egybe kell esniük az ország határaival, tehát külföldi egyházfő nem gyakorolhat joghatóságot másik országban. Mindez viszont jó ideig csak papíron maradt, gyakorlati végrehajtás, a rendezési folyamat beindulása nem követte. Róma ugyanis támogatta azt a magyar feltételt, hogy dismembratióra és a törzsvagyon megosztására csak akkor kerülhet sor, ha a magántulajdont - például Csernochét - képező felszerelések és készletek megváltása, az elmaradt jövedelmek visszatérítése, az elidegenített felszerelések kártalanítása megtörténik, valamint feloldják a zárlatot, és átadják a birtokokat az egyház kezelésébe. Mivel csehszlovák részről vonakodtak mindezek végrehajtásától, a modus vivendi gyakorlatba való átültetése hosszú időre kitolódott. Csernoch hercegprímás és az esztergomi főkáptalan, még 1921- ben a túloldali birtokok érdekeinek, valamint ottani magánvagyonának Csehszlovákiában való képviseletére egy helyi ügyvédet, Heim 10MOL. K 64. 21. cs. 1926/41 t. 200/1926.
