Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: Az evangélikus egyháztörténet 19. századi forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban

Kertész Botond: Az evangélikus egyháztörténet 19. sz.-i forrásai 101

értékesebb részét mintegy háromdoboznyi levelezése képezi, amely darab szinten, a feladók betűrendje szerint rendezett.'

Végül Zsilinszky Mihály (1838-1925) egyháztörténész, bányakerületi felügyelő, országgyűlési képviselő és kultuszminisztériumi államtitkár hagyatékára hívom fel a figyelmet. Megjelent és íróasztalfiókban maradt történeti munkái mellett egyházpolitikai és egyházkormányzati vonatkozású iratok is találhatók ebben a fondban.

Külön gyűjtemények

A külön gyűjtemények közül először az ordinációs anyakönyveket említem. Ezekbe az anyakönyvekbe a felszentelendő lelkészjelöltek írták be saját kezűleg életrajzukat. Mindegyik kerületből vannak ilyen eredeti, vagy másolatban meglévő életrajzok, bár egyik kerületből sincs teljes sorozat. A családfakutatás, főleg az „Aroni Dinasztiák” történetének nélkülözhetetlen forrásai korszakunkban is. Az ordinációs anyakönyvekhez alfabetikus cédulakatalógus készült.

Hasonló cédulakatalógus segíti az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben való kutatást, amelyek levéltárilag az egyházkerületek és egyházmegyék fondjaihoz tartoznak ugyan, de jelentőségüknél fogva külön megemlítendők. A Canonica Visitatiót az evangélikus egyházban a püspök, vagy az esperes végezte több-kevesebb rendszerességgel. Ezeknek a jegyzőkönyveknek a forrásértéke változó. A dunántúli kerületben például a polgári korszakban egészen rendszeressé vált az esperesi vizitáció, amelyet előre megszerkesztett kérdőívek alapján végeztek. Ezek adatai egymással jól összevethetők és elemezhetők, de sablonosságuk miatt megfelelő forráskritikát kell gyakorolni. A nem kérdőív alapján végzett látogatások jegyzőkönyveiben gyakran nagyon részletes adatokat találunk nem csak az adott gyülekezet akkori helyzetéről, hanem történetéről is. A látogatásokhoz sokszor csatlakoztak nyilvános iskolai vizsgák is, amelyek lefolyásáról és eredményéről gyakran tudósítanak a jegyzőkönyvek. A legtöbb jegyzőkönyv a tiszai és a dunántúli egyházkerület gyülekezeteiről maradt fenn. A bányai és a dunáninneni kerület anyagában is találunk vizitációkat, bár ez

Székács naplószerű önéletrajzának eredeti példánya az MTA kézirattárában találha-