Egyházi Értesítő, 1994 (365-367. szám)
1994-07-01 / 366. szám
Kedves Olvasó! Victor János, híres református teológusunk egyik írásában olvastam a kővetkező, mélyen elgondolkoztató mondatot: "Isten életem tisztátalan anyagából kiformálja a Krisztus arcának hasonmását." Megdöbbentő megállapítás! A tisztátalanból hogyan lehet Krisztus-arc? És akkor eszembe jutott egy jelenet, aminek Új Guineában többször is tanúja voltam. Az aranybányász ott guggolt a Bulolo folyó holt ágának a pocsolyája mellett. Egy széles lapos tállal kimért a sáros vízből és elkezdte lőgybölni kifelé. A szennyes lé fröccsent szerteszéjjel, egyre kevesebb lett és a tál alján ott maradtak a kis arany rögőcskék. Lám, a tisztátalanból így lett színarany. Mert az iszap alján meglapult és csak az kellett, hogy azt valaki a felszínre hozza Nos, ami életünkben nem Isten az a türelmes, fáradságot nem sajnáló bányász, Aki a mi tisztátalan életünket addig-addig rázogatja, amíg a mindnyájunk lekle mélyén ott lapuló csillogó Krisztus-arc ki nem ragyog? Ne bánd ezt arázogatást, kedves Olvasó! Ne bánd, ha piszkos életed apródonként kífröccsen. Ne bánd, ha fáj, hogy életed egyes dolgait Isten kitisztogatja az életedből! Csak így szabadulsz meg attól, ami rejtve tartotta Benned a Krisztus arcának képmását. Boldog az az ember, akinek leikéből kiviláglik a Krisztus csillogása! Isten hallatlan kegyelme, hogy egyáltalán kézbe vesz és méltat arra, hogy megkeresse az aranyat a lelked mélyén. Olykor talán zavar, hogy nem maradhatsz nyugton a langyos iszapban. Jó lenne, hanem bántanának, habékén hagynának. De akkor nem szabadulsz meg a piszkos iszaptól, mert erre magadtól képtelen vagy! Egyedül Isten az, Aki meg tud keresni, ki tud szabadítani, meg tud tisztítani az élet szennyes áradatából, Aki nem nyugszik, amíg ki nem formálódik Benned a Krisztus arcának hasonmása!. Micsoda kiváltság, micsoda kegyelem! Testvéri köszöntéssel / Egyházi Értesítő 3 1994 julius hó
