Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)

1990-01-01 / 314. szám

Szeretettel ajánljuk kedves Olvasóink figyelmébe az alábbi cikket, melyet a Reformátusok Lapjából, a TÓth-Máte Miklós tollábái idézünk. Akárcsak otthon, az emigrációban is vannak tehetsegek, akik a haza sorsát szivükön viselik. Es hogy most mar lehet es szabad, kötelességüknek tartják minden erővel és lehetőséggel támogatni az otthoni kibontakozni készülő vezetőket. Isten áldja meg a hazáért dobogó sziveket otthon is és szerte a nagy világban.

ÚJ TEHETSÉGEINK.

Ahogy szerveződnek a pártok, egyesületek, úgy bukkannak elő a jo képességű politikusok. A nevüket se hallottuk eddig és most oda kell figyelni értelmesen megfogalmazott gondolataikra, magabiztos kiállásukra. A kontraszelekciós évtizedek nem igen kényeztettek el bennünket ilyenekben, de a szabadabb légkör kedves a tehetségeknek. És ez már komoly reményekre adhat okot a jövőt illetően. Mert bizzunk benne, hogy nem a politika, de az élet minden területén számolhatunk majd talentumos honfitársainkra.Arra az ertektartalekra,, mely eddig szinte zárva volt az ország "szellemi széf jebe" , nehogy előhozataluk megzavarhassa a helyettük tetnykedoket. A tehetség világitó aranyfényenel ugyanis meginkább elszürkül a szürke, hamisabbá válik a talmi, rosszabbá a rossz.

Ha nehezen is, de végre, kinyilt hát ez a "szellemi-széf", és ennek csak örülhetünk. Csodákra ugyan a tehetséges embereink sem kepesek, de arra igen, hogy a bennünk felhalmozódott - eddig kihasználatlan- energiát hosszú távon kamatoztassak Ezáltal szolgáltatva garanciát, hogy a nemzet majd kikerüljön az -erkölcsi, anyagi válságából© De vajon értük ki vállaljon garanciát? Hogy tehetségüket a politikában es minden másban a nemzet szolgálatába állítják? És nem súlylyednek le ők is az önző, egyeni erdekek szintjére? Olyan kérdések ezek, amikre ma meg nehez válaszolni. Jóslásokba bocsátkozni meg fölösleges. Tálán csak hihetünk abban, hogy a szabadság adta lehetőség nagyobb tisztesseggel, erkölcsösei is társul. És ezek a tülájdonsagok megóvjak majd okét a korai elertektelenedéstől. Akiket meg nem,azokért úgyse kár, hiszen tisztesség es erkölcs híján a talentum sem lehet a köz hasznara. Hinni szeretném, hogy tisztába vannak ezzel ug tehetségeink is, akik ebben a nehez, válságos időszakban a látóterünkbe kerültek. És nem az egyeni karrier tünékeny "délibábja" válik majd fontosabbá a számukra, hanem a szavakra, tetteikre figyelő honfitársaik megbecsülése.- Isten minden hitbenjáróra rá akar bízni valamilyen feladatot. - Egyházi Értesitó.

10,

1990 január he o