Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)

1990-04-01 / 317. szám

ZÖLD FUVECSKE A MEZŐBEN

Uj gondozó áll be munkába, s nagy segítsége volt Karcsi, aki tolószékben ült, de értelmes lévén, sok problémában, nevek megjegyzésében kisegítette őt. Estei fektetés után az egyik gyereket olyan helyzetben találta az uj dolgozó, hogy sürgősen tisztába kellett volna tenni, de sok mindennek a helyét nem tudva, Karcsihoz fordult:- Mondd, most mit csináljunk vele?- Betakarjuk - volt a lakonikus válász.

HORVÁTH TAMÁSRÓL

Két kis remegő piszkos kezében Fényesre csiszolt vasdarab»

Szoritja, fogja, zsebebe rejti Ha már valaki feleje halad.

Egy kis vasaló törött darabja.

Szoritja, fogja, szereti nagyon, óh mit szerethet, félthet, szorithat Azon az ócska eltörött vason.

Szeme mosolyog, boldognak látszik,

Szipog, sír, ha elvenni akarom.

Még akkor is szorítja kezében,

Amikor este már betakarom.

Nem beszél, nem szólj szegényke néma,

De öröme látszik éppúgy mint mason.

Legyél csak boldog, aludjál szépén,

Édes Tamásom, édes Tamásom!

Tel, szombat délután, fürdetés van. Aki megfürdött, a fürdőszobából az ebédlőbe megy. Valaki Zolit kezdi keresni.- Hát most vittem be és nincs már ott! - Ajtók bezárva. Mindenki mozgósul. Emelet, udvar, pince, mosókonyha, folyosó, WCT újra emelet, padlásfeljáró. A gyerek nincs. MÍg végre valaki a gyermekebedlőben kinyitja a kredenc ajtajat. Zoli edesen alszik a kredenc belsejében

Részletek Juhász Zsófia és sátori Gabriella könyvéből. (Folytatjuk]

1990 április hó.

Egyházi Érte'sitő

10,