Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)
1990-01-01 / 314. szám
VÁRAKOZÁSOK Karácsonyra vár az emberj mert bizonyos, hogy valami méghatarozotat hoz: Isten Ígéreteinek teljesüleset Jézus Krisztus születésében, megváltást és örök eletet mindenkinek aki hivő szívvel fogadja a Gyermeket. Újévre nem var az ember. Az egy emberileg meghatározott vallási jelentőség nélküli időtartam, melytől emberi céljaink beteljesedését reméljük. Újévkor emberi tervekre gondolunk es alig ^ut eszünkbe, hogy azok összefüggésbe vannak Isten velünk való terveivel és hogy ezek tulajdonképen egymástól el nem választhatók. Pál apostol utal erre a filippibeliekhez Írott levélében, amikor így ír: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságtokban es könyörgésetekben minden alkalommal halaadassal tárjatok fel kívánságaitokat Isten előtt...u(ki6) Int, hogy ne válasszuk el egymástól a mindennapi eletet,a földi életszakaszt és Istennel való viszonyunkat, hanem kapcsoljuk őket össze tudatosan egymással, hogy ne legyen kétféle irány, kétféle ut, kétféle törekvés, hanem csak egy. Ez az egy pedig alapoztassek Istenre. így lesz világossá előttünk, hogy akár bevalljuk, akár tagadjuk, de valójában valamire mégis varunk. Ezt a valamit általánosítani nem lehet. Senki sem tudja, hogy mit vár a másik. Csak Isten tudja, hogy melyik várakozás egyezik meg az ő akaratával* számunkra kiszabott feladatainkkal. Éppen ezért szükséges, hogy újévi kívánságaink, akarcsak k. egyébb reménységeink is, Isten elé terjesztessenek azzal a megfellebbezhetetlen belenyugvással melyre Jézus adott példát a Getsemáne kertjében mikor vert. verejtékezve könyörgött: "Atyám la lehetséges múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen mint en akarom, hanem mint Te," Senki nem erhet el egyéni életében sikert ha csak a maga délibáhjait kergeti és nem fogadja el azt amit Isten nyilatkoztat ki mint akaratat. Ilyenkor fordul a névben keresztyen, de nem teljesen szolgáló magunkfajta ember sajat emberi eszehez es kérdezi: Hat mit is varhatunk az uj esztendőtől. Ebbe rendesen belekeverjük társadalmi, politikai, nemzeti és nemzetiségi tapasztalatainkat es azokat összevetve igyekszünk kidolgozni, hogy mi az ami lehetséges. Sajnos sem a saját, sem a mások okossága vagy furfangja nem kepes segíteni. Meg a legcsavartabb eszű politikus sem tudhatja biztosan, hogy mit hoz a holnap. Nem kell más mint egy merénylet egy vezető ellen, vagy egy varatlan baleset, s maris olyan erők jönnek működésbe,melyekre senki se számított. Mindez persze nem jelenti azt, hogy semmire se varjúnk. Nem szabad, hogy életünk egy céltalan iranytalan vegetálás legyen, melynek keretében csak azt tesszük n eg egyik napról a másikra ami az elet fenntartásához szükséges. Kell legyen egy vágylistánk: célok melyeket el szeretnénk érni. Pál apcs-j 1990 január hó. Egyházi Értesítő
