Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-09-01 / 310. szám
Tehetségeink, erőnk másnak,javára adattak, Ezt látjuk a családban, ahol mindenkinek meg van a maga munkaköre. Vagy a szakszervezetekben (nem egyszer rossz irányban!) melyek sztrájkokkal bizonygatják, hogy senki se élhet rendezett életet a többi együttműködése nélkül. Pál leveleben a korának megfelelő köröket sorolja fel és a lelki tekintetre utal amikor az adományok sorában a bölcsességre, gyógyítási képességre, hitre^ tanításra, lelki vezetésre és hasonlókra utal. Mi más listát készitenénk,'de teljes katalógusra nincsen szükség, elég ha egy pár példa megvilágítja az apostol gondolatát. Aki tehát kihasználja a maga különleges tehetségét mások segítségére, az teljesiti Istentől kapott feladatát mert szolgál vele. Isten előtt bűnnek számit ha valaki elhanyagolja tehetségét és nem használja^ki azt mások javára.Tele van a világ nagyreményű fiatalokkal akik eltékozolják idejüket és tunya öregekkel akik azon siránkoznak, hogy elmúlt az élet és nem értek el semmit, mert nem volt lehetőségük, ahelyett, hogy annak idején nekivágtak volna, hogy megteremtsék azokat. Senki se hibáztathatja "sorsat" vagy környezetét sikertelenségéért, csak magát, aki megtehette volna amit Isten elvárt tőle, mert,megadta neki a lehetőséget tehetsegeiben, de nem tette meg. Talán mert mást akart és nem fogadta el a kijelölt munkakört. Pedig Isten nemcsak kijelöli azt, hanem vezet is feléje. Nem egy olyan ember Egyházi Ertesitő. van, aki már gyermekkorában "elhatározta", hogy mi lesz, azaz felismerte, hogy mire szánta őt az Űr, és igy megtalálta boldogságát. Ezen a ponton jelentkezik az a sátáni kisérlet mely értékrendszert vezet be, ahelyett, hogy elismerné, hogy mindenki munkája egyenlő értékű. Ezek egyike modern életünk egyik rákfenéje a "nők felszabaditásanak" kísérlete. Lehetetlen elképzelni, hogy Isten előtt többet érne az a nő, aki a férfiakkal vetélkedve karriert akar csinálni, mint az, aki családjának, gyermekeinek él. Vájjon nem ebből a férfiakkal való vetélkedésből §red-e az a sok válás melyet manapsagHátunk? Pál apostol velemenye az, hogy mindenki szolgáljon a maga területén teljes odaadással és találjon gyönyörűségét és kielégülést abban, hogy megteszi ami tőle telik. Dicsőség Isten eszközének lenni, megtiszteltetés, hogy minket választ ki egy-egy feladat elvégzésére. Ne keressük a dicsőséges feladatokat melyeket elismer a világ. Ne feledjük, hogy a világ emberekből áll, s ha világmentők akarunk lenni, akkor azt az egye'neken keresztül kell megtennünk. Senki se tudja megvigasztalni az egész világot, sőt még egy-egy közösséget sem. Vigasztaljunk tehat egyet-egyet, azokat akik közelünkben vannak, m§rt ezzel is megkisebbedik a világ nyomorúságának tömege. Mutassuk meg ezzel, hogy egyenlők vagyunk, mert egyenlőkön segítünk, de különbözők mégis, mert segítünk ott, a§hol mások nem törődnek a segítségre szorulókon. Kémény Peter. „ 1989 szeptember hó. 5
