Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)

1989-08-01 / 309. szám

sionary at to the Hungarians in Australia"-nak, mely szolgálatát haláláig végezte. 1978-ban N't.Bregrec Árpád átvette Tőle a Sydney-i Gyülekezetét.

Mindamellett a - Hitből Élünk - cimű egyházi lap szerkesztője és kiadója volt. Több magyar és angol folyóiratba írt cikkeket. A magyar szolgálat mellett Perthben rendszeresen szolgált németül és angolul.

Melbourneben és Adelaideben két havonta tartott istentiszteletet. A közbeeső hónapokban, az általa megírt prédikációkkal tartott mindkét Gyülekezet lektori istentiszteletet. Ha valaki hiányzott az istentiszteletről, annak elküldte a prédikáció másolatát.

Mindezt Nagytiszteletü Urunk nem tudta volna megtenni egy megértő hitvestárs nélkül. Kérjük a Mindenhatót, legyen a gyászoló család mellett és vigasztalja meg őket a viszontlátás reménységével, hogy újból találkozhatnak majd az örök Boldogságban.

Mi pedig pásztort veszitett nyáj, hálát adunk az Urnák, hogy ilyen hűséges pásztort adott nékünk a mi emigrációs életünkben. Egész élete vonzó kép arról, hogy Isten a maga számára kiválaszt egy lelket, azt megbizza azzal, hogy tudva vagy öntudatlanul legyen az 6 békességének, a Benne való összhangnak bizonysága egy összetört diszharmonikus világban.

Ha összeakarnám foglalni Nt. Kemény Péter életének summáját, igy

fejezhetem ki annak méltóságát: Tanult és tanitott. Tanitott, hogy éljen és élt, hogy tanuljon. Nem a tanitás volt a n’agyobb nála, hanem a tanulás; a tanitás csak kötelesség volt, hanem a tanulás: szenvedély.

Tanulni az szeret, akit nem az

/

ismeret, hanem az igazság lelkesit. Egy évszámmal többet,vagy kevesebbet tudni igazan lényegtelen; de az Óhazából magaval hozott tudásának tayfentumjait olyan . értékessé tenni, hogy vele és általa gazdagodhatott tudásban és előrehaladásában áldott Ujhazánk Ausztrália. Kemény munka volt és szigorú lemondás ,az emigrációs életenek rögös útján. Szigorú lemondást e világ hiábavalóságairól, megállást a tömeghangulat, a közvélemény,, diákok vagy kollegák véleményeivel szemben.

Minden munkába egészen beleadta magátj seipmit sem tartott viszsza egyéniségéből, belevetette a küzdelembe idejet, kényelmét, egeszsffget és egész életét. Ezért volt/ lényeben minden rokonszenvessege mellett is valami acélos szilárdság.

Tudományos működésere éppen ezert, szinte azt mondhatnám, hogy a kultusz komolyságát és áhitatát lehelte.Volt bátorsága igaznak lenni, mert olyan világban élt, ahol az igazság ezerszer jobban éltet, mint a látszat.

Istennek engedelmeskedni:ez az ő hagyatéka számunkra. Ebben van