Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-07-01 / 308. szám
csen meg a hitünk, mi hiúsítjuk meg a csodát» Hiba az , hogy nagyobb súlyt helyezünk a testi lét kérdéseire. Kényelmi szempontból külön kezeljük a test és lélek fogalmait. Be-, szélünk a "test" bűnéiről, és azzal- hiteget jük magunkat, hogy "lelkünk" azért tiszta maradhat és ami kár történik benne az a test miatt van. Ez a kettő, ilyen egyszerűen nem különíthető el egymástól. Jézus szemében a kettő szorosan összetartozik. Hányszor gyógyított testi bajt azzal, hogy így szólt: "megboc^áttattak neked a te bűneid»-.." Ezért tudott adni a ."test"-nek kenyeret, miután megelégitette beszédevei a "lelket", így érezték ezt a- reformátorok is, ami világosan latszik abból amit Luther írt a ^iiatyank magyaráza.tában a "kenyer" fogalmáról. Szerinte a mindennapi kenyérhez clyan dolgok is tartoznak* amiket ma nem-sórolnánk oda, mint istenfélő családok, jó szomszédok, békesség, jó idő és ezekhez hasonlók. így szól -Pál apostol is, amikor az emberről úgy emlékezik meg mint aki testben jár, de mégis "lelki" ember. De hiányzik a mindent vállaló hit ott, ahol kényelemkeresés az emberek első gondolata. Ahol pedig hiányzik a hit, ott nem lehetségesek csodák. Ott.nem lehet a-meglevő kevés sokká, mégcsak eléggé sem. De ott, ahol megvan a hit, a kevés is elegendő. A hivő embernek soha sincsen keves^, hanem mindig elege ahhoz, hogy másoknak is adjon belőle. A Jézussal járó ember még a legnagyobb nyomorúságban is tud segíteni, mert szeretete megosztással sokszorossá növeli azt ami van..Ahol sok az ember és kevés a kényer, ott a szeretetnek kell naggyá lennie, hogy a kévés .elegendő legyen. A áOOO ember megelégitésének csodájában a hét kenyér minden emberi ügyesség ellenére sem lehetett volna elegendő. De a szeretet abban, aki felajánlotta a maga keveset lehetővé tette, hogy senki se maradjon éhesen. Ahol hit van, ott Jézus tanítványának mindig van kenyere» 6 maga mondotta: "keressétek először Isten országát,és akkor mindenek megadatnak nektek." A tanítvány kenyere pedig nem-az övé, hanem mindenkié. Ha nem tudjuk megosztani azt amink van, akkor nem vagyunk tanítványok. Olyan csodák mint a kenyercsoda volt ma nehezen történnének meg. Nem azért mert Isten kegyelme kisebb lenne mint annak idejen,hanem mert kevesebb az ember hite. Nem azért nincsenek csodák mert a mai ember kevesebbet kap Istentől, hanem mert kevesebbet vár el, mert hiányaik belőle a vágy Isten kegyelmének megragadására. Jézus azt mondta, hogy ő az élet kenyere, és erre a kenyerre szükségünk van, hogy élhessünk.Állandóan mindennap kellene használnunk Jézus kegyelmét, hogy elnyerhessük az örök életet, mely a legnagyobb csoda. Bizony minden csak attól függ, hogy igényt tartunk-e reá.Isten kegyelme nem változott meg,. sajnos mi lettünk mások,- nem olyanok mint kellene. Kemény Peter. Egyházi Értesítő. 5* 1989 július hó.
