Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-06-01 / 6. szám
Egyházi élet. ■9-1918 Junius. A NAGY ÉS KIS ADÓSSÁG. (B.) Oh, erős és kegyes Isten! Vezess engem kötelességeim megismerésére, hogy emberi tisztemnek híven megfelelhessek s eljuthassak egykor a teljes tökéletességre, a Jézus által. Amen. Elolvasandók Máté evangéliumának 1 8-ik részéből a 23-35 versek. Textus: “Fizesd meg, amivel tartozol!” (Máté 18:28). Valamely mérleg egyensúlyát csak úgy lehet megtartani, ha mindkét karját egyenlő súlylyal terheljük meg. Az olyan ember ,aki a kapott dolgok ellenében megfelelő értéket adott, hasonló az ő életében az egyensúlyban levő mérleghez. Az ilyen ember mondhatja magáról: senkinek semmivel nem tartozom. De vájjon van-e ilyen ember? Hiszen mindenünket valakitől kaptuk! Ha nem az emberektől: az Istentől! Istennek köszönhetjük első sorban, hogy életünk, erőnk, egészségünk van. Istentől nyertünk mindent, amivel bírunk. De nem mindent áldozunk neki. Tehát tartozunk Istennek. És ez a tartozás oly nagy, hogy soha meg nem fizethetjük. Ezzel a nagy adóssággal szemben csak egy parány azoknak a kis adósságoknak az összessége, amivel az emberek tartoznak nekünk. Állítsuk csak szembe ezt a két adósságot. Mai leczkénkben az Ur Jézus példabeszédje egy királyról és két szolgáról szól. A szolgák egyike tízezer talentummal tartozott a királynak, ki mikor számot kezdett vetni adósaival s látta, hogy ez a szolga nem bírja megfizetni nagy adósságát, könyörgésére megkönyörült rajta s elengedte az adósságot. Mint ez a szolga, éppen úgy mi is annyival tartozunk Istennek, hogy nem vagyunk képesek adósságainkat neki leróni. Ha mindenünket neki adnók, még akkor sem volnának méltóképen viszonozva az O adományai. Gondold csak el, hogy mennyit tett Isten értünk, mennyit áldozott a mi javunkért! S mi mégis vonakodunk az O nevének dicsőségéért munkálkodni. Mi mégis csak a munka nélküli kész gyönyörök után óhajtozunk. Isten felruházott minket olyan méltósággal, olyan jogokkal, melyek a teremtés koronájává tesznek minket. S mi mégis elhanyagoltuk emberi kötelességeink teljesítését. Bizony oly sokat mulasztottál el, hogy ha Isten ma vagy bármikor előszólítana téged, mondván: “fizesd meg, amivel tartozol!” ----te se tudnál egyebet tenni, mint az a szolga, aki a példabeszéd szerint könyörgött adósságának elengedéséért. Jól van! Bár olyan nagy a te adósságod, hogy soha meg nem fizetheted, bár örök rabságot érdemelnél miatta, Isten nem kívánja szenvedésedet. Meghallgatja a te könyörgésedet is és elengedi neked a te nagy adósságodat. De mi történik? Aki sokkal tartozék, az irgalmat nyert szolga, a példabeszéd szerint találkozik egyik szolgatársával, aki száz pénzzel volt neki adósa és fojtogatja őt! Hiába esedezik, hiába ontja könnyeit, hiába Ígéri, hogy csak most az egyszer múljon el ellene való haragja s ő mindennel megelégiti őt, mégis a nagy adós, ki tizezer talentommal tartozik, ki csak most nyert kegyelmet, kegyetlenül börtönbe csukatja szolgatársát, a kis adóst, ki csak száz, pénzzel tartozik neki. Akinek elengedte a király a nagy adósságot, még csak halasztást sem akar adni rimánkodó szolgatársának. íme, igy teszel te is! Azt mondod, hogy jogod van adósaidtól bekövetelni tartozásaikat. Arra akarod kényszeriteni felebarátodat, hogy veled szemben rögtön teljesítse kötelességeit. Elvárod, hogy mint igaz embert, tiszteljen, becsüljön tégedet, mert ha nem igy cselekszik, ha máskép nem lehet, az ő szenvedése árán veszel elégtételt magadnak. Mit törődől te az O kinjaival? Mit bánod te, hogy ő képtelen még most eleget tenni veled szemben annak, amire te jogosan számítottál. Te csak azt kiáltod újra meg újra: “fizesd meg, amivel tartozol!” Csakugyan nem bocsátasz-e hát meg? Várj egy kissé; még itt nincs vége a dolognak. Megtudta a király a szolga kegyetlenségét, melylyel társát elutasította, megdorgálta őt és adá a hóhérok kezébe. Avagy nem igy fog-e veled is cselekedni az Isten, ha meg nem bocsátód szived szerint felebarátodnak ellened elkövetett vétkeit? “Legyetek azért irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok is irgalmas.” Aki irgalmasságot cselekszik e földön, irgalmasságot nyer majd az egekben. Ima. Óh kegyelmes Isten, édes Atyám, bocsásd meg az én bűneimet, a mint én is megbocsátok az ellenem vétőknek. Ámen.
