Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-06-01 / 6. szám

Szerkesztők: Bogár Lajos, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor. — Felelősszerkesztő: Hankó M. Gyula,

737 Mahoning Ave., Youngstown, 0.

Előfizetési árak: Egy évre $1.00. egyes szám 10 cent. Subscription price: $1.00 for one year.

E lap megjelenik a hó közepén.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

KERESZTYÉNSÉG.

Első szavam azokhoz az olvasókhoz szól, a kik azt szokták emlegetni, ha vitáinkat olvassák, hogy “megint veszekednek a papok.’ Nem veszekszünk mi, én édes testvéreim, hanem az igazságot keressük. Az igazságról pedig azt kérdezte Pilátus: “micsoda az igazság?’’ A mi azt jelenti, hogy nehéz ám az igazságot megtalálni. A Pilátus kérdésére Jézus nem szóval, hanem keresztfáján halálával adta meg a feleletet: nam az igazság kiveszekedésében, hanem az igazságtalanságnak az eltűrésében. És ha e felelet nem elégítené ki a világ szerinti igazságok keresőit: boldoggá teszi a keresztyéneket, kiket most már hiába üldöznek érte, mindig készek háborúságot szenvedni az igazságért. Valami csodálatos és titokzatos összefüggés van azóta a keresztyénség és az igazság között. És e világban bizony aligha találunk másutt igazságot, mint a keresztyénségben.

De éppen ezért különös kötelességük azoknak, a kik a keresztyénségnek hivatalos képviselői, a Krisztus követeinek, hogy a hol csak lehet: mindig síkra szálljanak az igazság mellett, sőt hogy ne hagyja el ajkukat soha egyéb, mint a mit ők igazságnak ismernek. És ha nehéz megtalálni az igazságot: de annál könnyebb és édesebb nekik azokat az igazságokat követni, melyeket már a Krisztus megtalált és halálával megpecsételt. Ne nevezzük hát ki a személyes és magán meggyőződéseket igazságnak, mert akkor soha sem lesz békesség az emberk között, hanem ragaszkodjunk szorosan ahoz, a miről Krisztustól tudjuk, hogy az minden kétséget kizárólag igazság. És ha nem volna több ilyen igazság a világon, mint a képmutatás nélkül való, igazi, áldozatkész szeretet: már ez az egy igazság is megérte volna, hogy az Isten fia eljöjjön érte a földre s meghaljon érte a

keresztfán. De lehet-e aztán elképzelni szomorúbb látványt, mint ha éppen ez a legfőbb jó hiányzik azokból, a kiknek ezt kellene prédikálni?

Ezért ne tegyétek fel mi rólunk, édes atyámfiái, hogy mi veszekedünk. Nem tennénk ezt még akkor sem, ha háborúságot kellene szenvednünk az igazságért. Ha másnak a meggyőződése különbözik a mienktől: mi éppen úgy nem fogjuk soha üldözni érte, mint a hogyan mi nem szeretnénk, ha minket üldöznének a magunk meggyőződéséért. Ha pedig a mi meggyőződéseinket veszi valaki üldözőbe: ügyünk védelmére elmondunk annyit, a mennyit az igazság érdekében magunk szükségesnek látunk, és azzal azokra bízzuk az Ítéletet, a kik igy meghallgatták mind a két véleményt, meglátták az éremnek mind a két oldalát.

Mindazonáltal nem hallgathatjuk el panaszainkat, mert keserű a mi szivünk azok miatt az alaptalan gyanúsítások és érdemeden támadások miatt, melyekkel a róm. kath. egyház egynémely felkent papja harczol ellenünk. Mit mondanak ezek? Hogy mi nem is vagyunk keresztyének, hanem Kálvinnak vagy Luthernek követői s hogy a mi vallásunkat nem az Ur Jézus szerezte, hanem az átkos reformátorok találták ki. Azért hát minden református az ördögnek fia vagy leánya, ki bizonyosan pokolba jut.

Az igazság az, tisztelt olvasók, hogy mi is a Krisztus követői vagyunk, csakhogy a Krisztust nem a pápák és papok, hanem a biblia szerint ismerjük. A bibliához pedig a reformátorok vittek vissza. Azt tartjuk, hogy nem a pápák rendeletéi, hanem a biblia a mi hitünk és cselekedetünk zsinórmértéke. Azért nem a pápához, hanem a bibliához ragaszkodunk. Ennekokáért azt is merjük állítani, hogy mi kö-