Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-04-01 / 4. szám

EGYHÁZI ÉLET.

■8-1918 Április.

ISMERETTERJESZTŐ RÉSZ

MI AZ ÉGÉS?

Az égés módja. A lassú égés.-------------------------- l.

Régen azt hitték az emberek és sokan még most is hiszik, hogy ha valami elég, akkor egészen elvész vagyis megsemmisül az. Ezt azért gondolják, mert vannak olyan anyagok, — például a gyertya is — melyeknek nyoma sem marad, hia elégetjük. A gyertyának csak a beléből marad meg egy megszenesedett darabka, de a gyertya anyagából semmi. Hogy azonban az; elégő gyertya csak látszólag semmisül meg, azt azok la tudósok, akik az égést jól megfigyelték, kísérletekkel bizonyították be. Sikerült nekik a gyertya égése közben elillanó, láthatatlan gázokat felfogni és megmérni. Azt tapasztalták, hogy ezek a gázok, az úgynevezett égési termékek súlyosabbak, mint az elégett gyertya. A kísérletek igy történtek:

Egy jó mérleg két serpenyőjének tartójára egyenlősulyu üveghengereket tettek, melyekbe káliluggal megtöltött drótkosarakat erősítettek. (A kálilug olyan mint a lugkő.) Ezenkívül mindkét serpenyőre egy-egy szál egyforma gyertyát állítottak, úgy, hogy a mérleg két oldala egyensúlyban álljon. Mikor már a két serpenyő nyugodtan állt, az egyik gyertyát meggyujtották. Alighogy egy kevés elégett belőte, azt tapasztalták, hogy laz a serpenyő, melyen az égő gyertya van, lassan lefelé kezd sülyedni és annál lejebb sülyed, minél több ég el a gyertyából. Ebből megállapították a tudósok, hogy az égő gyertyából láthatatlanul elillanó párák szállanak föl az üveghengerbe. Ezek a párák a gyertya úgynevezett égéstermékei, melyek súlyosabbak, mint maga a gyertya. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy égés közben valami idegen anyag járult hozzájuk. Ezért lett a mérlegnek az a fele súlyosabb.

Vannak olyan anyagok is, melyeknek égéstermékei nem levegőnemüek, tehát az illető anyagok elégésekor ottmaradnak. Ezeknél még könnyebben kimutathatjuk a súlynövekedést. Ha például egy mérleg rudjának egyik végére mágneses vaspatkót akasztunk, mellyel már előbb vasport szedtünk fel és a mérleget

egyensúlyba hozva, a vtasport gázlánggal óvatosan melegeitjük, csakhamar izzóvá lesz és elég. De nem semisül meg, mint a gyertya, hanem megbámul és súlyban gyarapodva — szintén lejebb billenti a mérlegnek azt az oldalát, melyre akasztotuk. Égés köbben tehát valamilyen más anyagot vett magába és azért lett nehezebb.

Hogy mi az, ami égés közben az égő anyaggal egyesül és honnan származik, erre a tudósok egy másik kísérlettel feleltek meg. t Nagyobb edénybe vizet öntöttek. A viz színére parafalemezt tettek, erre pedig kis csészében foszfordarabot helyeztek. A foszfort meggyujtották és egy tágas üvegharangot borítottak föléje, hogy kívülről ne férjen hozzá levegő. Az igy körülzárt szűk térben a foszfor csak rövid ideig égett, fehér füstöt árasztva azután kialudt, mielőtt még egészen elégett Volna. A fehér füstöt a viz nemsokára elnyelte és akkor azt tapasztalták, hogy az üvegharangban magasabban áll a viz, mint körülötte az edényben. Ez a különös dolog azért történt, mert a foszfor égése közben a viz fölemelkedett és elfoglalta a harang alatt levő tér ötödrészét. A levegő egy ötötdrészének tehát el kellett fognia az üvegharang alatt, az elfogyott anyag helyét pedig elfoglalta a viz. Tehát ez a levegőnemü anyag az, mely égés közben az égő anyaggal egyesülve, annak a súlyát gyarapítja, — neve pedig okszigén. Ez a levegőnek az az alkotórésze, amely az égéshez okvetlenül szükséges.

Az égés ezek szerint nem más, mint az égő testnek egyesülése okszigénnel. Ezt az egyesülést idegen szóval okszidációnak nevezik.

Aa égés legtöbbször fénnyel és erős felmelegedéssel jár, azért rendesen olyankor szoktunk valamit elégetni, mikor világítani akarunk, vagy meleget akarunk fejteszteni. De az égés nem okoz mindig fényt és nagy hőséget, hanem csak akkor, ha az égő anyag gyorsan egyesül az okszigénnel. Tudni kell ugyanis, hogy van lassú égés, vagyis lassú okszidáció is, melynél nem fejlődik tűz, tehát az átalakulás lassú és észrevétlen. A vas például nemcsak akkor ég el, ha lánggal izzítjuk, hanem akkor is, ha hoszszu ideig tartjuk nedves levegőn. Ilyenkor