Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 4 1918 Április. tonság, öröm, bizodalom, boldogság, derültség; hogy csendesül el a szív háborúja s hogy költözik helyébe a soha meg nem zavarható béke; hogy lesz az összeférhetetlen, verekedő természetű emberből a béke harczosa, a világi szorgalmatosságba merült munkásból az Ur szőlőjének szorgalmas munkása, a gazdagságot hajhászó kereskedőből a mennyei javak hiv és ügyes sáfára, a tudomány után szomjuhozóból az igaz tudomány hirdetője; hogy lesz a korhely gazda szorgalmas, jó családapává, a hanyag hivatalnok pontossá, a megbízhatatlan mesterember megbízhatóvá, ügyessé, hogy virul az elhagyatott szántóföld, épül fel a romnak induló ház, járnak az iskolába az elzüllött gyermekek; ki tudná mind leírni? Elég az röviden, hogy az ember az evangélumi szellem hatása alatt megtalálja békéjét, boldogságát, önmagát, megtisztul, megerősödik, megnemesedik, megszentelődik, üdvözül. Ezzel megfeleltünk arra a kérdésre is, hogy milyen hatása van az evangéliumi szellemnek a nemzeti életre. Olyan, mint az egyénire. Természetes ez. Hiszen a nemzet egyénekből, emberekből áll. A magyar nemzet magyar emberekből. Az amerikai nemzet amerikaiakból. És amilyenekké teszi az evangéliumi szellem az egyes embereket, olyanokká teszi a nemzeteket is. Első hatása tehát, ami minden nemzet előtt a legfőbb, az, hogy szabaddá teszi a nemzeti életet. Csak ott van meg a nemzeti életnek valódi szabadsága, ahol a szivek nem zárkóznak el az evangéliumi szellem hatása elől. A másik, szintén igen fontos hatása az evangéliumi szellemnek az, hogy az egyéniséget kifejleszti. A nemzeti életből nem irtja ki a sajátos nemzeti jellemvonásokat, hanem megtisztítva, megnemesitve, inkább kifejleszti azokat. Az angol jobb angol, a német jobb német, a franczia jobb franczia, a magyar jobb magyar lesz e szellem hatása alatt. Ha alaposan megfigyeljük a nemzeteket, úgy találjuk, hogy min. den nemzet fiainak az a része, mely nem áll az evangéliumi szellem hatása alatt, nemzetének rossz tulajdonságait, hibáit, hiúságait, gőgjét, türelmetlenségét fejleszti ki inkább . Mig az evangéliumi szellem hatása alatt álló rész a jó tulajdonságokat, a nemzeti erényeket fejleszti. A hires franczia szellemesség sikamlós tréfákat, buja regényeket termel. Az evangéliumi szellem által áthatott franczia szellemesség ragyogó szinben tárja eléd a keresztyénség szépségeit, elbájol és meghódít szeretete, hite lángjával. Vájjon melyik teszi szebbé, erőteljesebbé és nemzetiebbé a nemzeti életet? Az angol nemzeti szellem rumot terjeszt és ennek hatalmával elnyomja, hatalmába keríti a vad népeket; az evangéliumi szellemű angol bibliát terjeszt, felszabadítja a rab népeket és a Krisztus hatalma alá vezeti őket. Melyik szerez több tiszteletet, díszt nemzetének? És a magyar nemzeti szellem sarkantyúját pengeti, fokosával hadonázik és káromkodik; az evangéliumi szellemű magyar meg a gályák rablánczait csörgette, éles fegyverrel vágta a bűnt és a nemzeti élet egyébb ellenségeit és akadályozóit, és dicsérte az Urat. Valóban, ha a nemzeti élet feladatául azt tartjuk, pedig okos ember nem is tarthat mást, hogy legszebb, legjobb, legnemesebb, legfelségesebb nemzeti tulajdonságainkat ápoljuk, fejlesszük, nemzeti hibáinkat, bűneinket pedig, melyek úgy is csak kárunkra és gyalázatunkra szolgáltak mindig, leküzdjük: akkor a nemzeti életre nem lehet semmi hasznosabb, czélszerübb, üdvösebb, mint az evangéliumi szellem hatása. Mert azt talán nem vonja senki kétségbe, hogy a nemzeti életnek nagyobb biztosítékai a nemzeti jó tulajdonságok, mint a nemzeti hibák. És mivel az evangéliumi szellem hatása éppen abban áll, hogy ezeket a nemzeti jó tulajdonságokat ápolja, fejleszti, gazadagitja: ezzel a nemzeti életet nemcsak tisztábbá, erősebbé, hanem öntudatosabbá is teszi. Mikor Csehországból az evangéliumi hitet kioltották, kioltották a cseh nemzeti öntudatot is. De az evangéliumi hitnek némi kis csirája maradt még ott elrejtve, mely a szabad idők beálltával kikelt, életre támasztotta a cseh nemzeti öntudatot is, mely ma erősebb, mint valaha. És vájjon mi nálunk, a labanczoknál volt-e erősebb a nemzeti öntudat, vagy a kuruczoknál? Bizony, ha a kuruczok nem lettek volna, ma már nem volnának magyarok! És én nem állítom, hogy a kuruczok valamennyien kegyes, istenes emberek voltak; hanem annyi bizonyos, hogy az evangéliumi szellem hatása alatt álottak s ez tette őket vitéz harczosokká és rendületlen magyarokká. Csudálatos mélysége az Isten bölcsességének! Ahol nincs zsidó, nincs görög, sem magyar, sem német, sem szabados, sem szolga, hanem minden és mindenekben a Krisztus: ott a legvirágzóbb a nemzeti élet, a
