Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-03-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■r 1918 Márczíus. hely, mint a férfit. Sőt még az egyházkormányzatban is részt vészén, ha talán nem közvetlenül is, de legalább is közvetve. Nem az volna-é a természetes, hogy a nő is éppen olyan önálló tagja legyen az egyháznak, mint a férfi? Így van az angol egyházakban, ahol úgy a férj, mint a feleség, valamint a felnőtt gyermekek, külön-külön tagjai az egyháznak. Részesülnek az egyház által nyújtott minden jogban s külön-külön veszik ki részüket az egyház fenntartásából. Természetes dolog, hiszen akár magános valaki, akár házas, akár férfi, akár nő: önmaga felelős saját lelki életéért. Ettől az egyedüli helyes gyakorlattól mi még messze állunk. De törekednünk kell arra, hogy az “egyéni” vagyis az individuális egyháztagság nálunk is minél előbb megvalósuljon. Az individuális egyháztagság, tudomásunk szerint, eddig csak egy amerikai magyar ref. egyházban van meg s ez a toledoi, Ohio államban. Kísérleteket másutt is tettek erre nézve, igy New Yorkban a 1 1 6-ik utczai egyházban, Hankó M. Gyula ref. lelkész még 1 906 ban próbát tett ezzel, de a próba sok egyebek mellett azért sem sikerült, mert a hívek nem értették azt meg. A mint halljuk, Chicagóban, 111., Sebestyén Endre ref. lelkész, a heti boritékos rendszerrel kapcsolatban, az individuális egyháztagság eszméjtít is meg akarja valósítani az egyházban. S hogy még egy igen nyomós példát említsünk, Youngstownban, O., Böjthe János atyánkfia, az egyháznak buzgó tagja, mikor megnősült, külön beíratta feleségét is az egyháztagok sorába, a mint mondá, felesége egyenes kívánságára, a ki — ezek az ö szavai — nem lakik jól, ha csupán csak férje evett. Ilyen példák bizonyára másutt is vannak s azt mutatják, hogy a mi ref. népünk megérti és helyesnek tartja az uj idők szellemét. VÉLEMÉNY NYILVÁNÍTÁS. Az a tisztelet, amelylyel az Amerikai Magyar Ref. Egyesület és annak nagy buzgóságu titkára iránt viseltetünk, arra ösztönöz bennünket, hogy az “Egy szükséges dolog”-ra észrevételeinket megtegyük. Megtesszük ezt a magunk részéről annak a határozott kijelentésével, hogy a fölvetett eszmét minden részében helyesnek, kívánatosnak és hasznosnak, — de megvalósítását annál nehezebbnek tartjuk. Megvalósitásához mindenekelőtt szükséges az, hogy a mostani egyházi lapjaink szüntessék be munkálkodásukat, illetőleg olvadjanak be az egyedüli közös lapba, amely hivatását kétségtelenül sokkal jobban tudná szolgálni, mint ahogy tudjuk ezt most, szétforgácsolt erővel. E tekintetben a magunk részéről bizonyosak vagyunk, föltéve, hogy a testvéri, békés munkálkodás, ha nem is az együtt munkálkodás elő-feltételei biztosítva vannak. Bizonyosak vagyunk e tekintetben az “Egyházi Élet” részéről is. Nem gondolkozhatunk azonban ilyen biztosan a “Református Hiradó”-ról s egész biztosra vesszük az ellenkezését az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának". Ez utóbbi lapnak a szelleme olyan gyülölöködő, hogy a jóhiszemű feltevést már eleve kizárja. Szükséges másodszor a terv megvalósitásához az, hogy az “ecclesia, militans" olyan értelemben, amilyen értelemben azt Amerikában egymás ellen még ma is kezeljük: föltétlenül szűnjék meg. Remény ehhez is igen kevés van. Hiszen még a legújabb időkben is, állandóan történnek olyan kísérletek, amelyeknek egyedüli célja egyházaink egységének megbontása és lelkészeinknek a világi hatóságok előtt való megrágalmazása. És szükséges harmadszor, amit ugyan legelőször kellett volna említenünk, hogy a különböző denominatiok adják meg a tervhez való hozzájárulásukat, állapítsák meg a statusquo-t és saját elhatározásukból tegyék lehetővé, és pedig egyes okvetetlenkedő közegeikkel szemben is lehetővé a békességes együttmunkálkodást. E sorok írója meg van arról győződve, hogy főhatóságaink ettől nem fognak idegenkedni és hogy ez eddig is nem történt meg: azt csak az egyes gyülölködők intrikáinak köszönhetjük. Az anyagi nehézség sem kicsinylendő dolog, noha ilyen nagy vállalatnál, amely mögött egy erős egyesület áll és amely az első lépésnél 4—5000 főnyi táborra támaszkodhatik: egyáltalán nem képezhetne leküzdhetetlen akadályt. Sőt ha az Egyesület, legalább kezdetben, szükség esetén ott állana a maga anyagi erejével: csak hivatásának emelkednék igaz magaslatára és igazi, történelmi missziót teljesítene. Melegh Gyula, mckeesporti ref. lelkész a “Magyar Egyház” szerkesztője.
