Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-03-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET. .4. 1918 Márczius. dőkben írtak, egységes könyv. Egy tárgya, egy főgondolata, egy czélja van: a Krisztus. O utánna sovárog az ó-testamentom. O róla szól az uj. Az O személye a biblia megértésének kulcsa. Az O eljövetele nélkül az uj testamentom létre nem jött volna, az ó-testamentom érthetetlen volna. És hogyan jött létre ez a Szentirás? Emberek Írták? Emberek nézeteit, véleményeit, tudományát foglalja magában? Azt tudjuk meg belőle, hogy egyik-másik iró mint vélekedett a Krisztusról? Igen, azt is. De ha csak azt tudnók belőle, ha ilyen volna a biblia, rég elfelejtette volna már az emberiség. Ha kőbe, érczbe vésték volna, akkor sem tudnánk róla semmi többet, mint egyéb ilyen sziklába vésett feljegyzésekről tudunk, azt t. i., hogy türelmes tudósok megfejtésükön törik a fejüket. Akkor nem nyomtatnák ma háromszázhúsz különböző nyelven. Nem áztatná köny minden lapját. Kicsoda beszélhet az örök Isten titkos tanácsáról, ki tekinthet bele örök végzésébe, ki Írhatná le szeretete mélységét, irgalma magasságát, jósága végtelenségét, igazsága szilárdságát, kicsoda mondhatná el azt a mély titkot, ami embernek talán soha a világ végéig eszébe nem jutott volna, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érette váltságul? Kicsoda más, mint maga az Isten az Ő választott emberei által? Az Isten könyve tehát a biblia. Az O szava. Parancsa. Igegete. jSzíeretete. Ereje. Világossága. Emberi kéz irta, emberi szív érezte, emberi agy szerkesztette, de ami benne a fő, a tartalom lényege, az az Istentől van. Mert olyan gondolatok vannak benne, melyek semmi emberi lángelmében meg nem fogamzhattak. Ezek az Isten gondolatai. Olyan érzelmek, melyek emberi szívben meg nem születhettek, ma sem otthonosak. Ezek az Isten érzelmei. Az evangélium tehát Istentől származott s a Krisztusról szól. Arról, amiért Krisztus eljött, amit végrehajtott, amire kötelez, amit Ígér, amit megad, ahol él és ahova viszen mindeneket, akik Övéi. Mi lehet tehát a belőle kiáradó szellem? Az Isten, a Krisztus szelleme. A szent lélek. Evangéliumi szellem! Menynyivel más ez, mint a nemzeti szellem, a franczia, angol, német, vagy akár a Kossuth-szellem! Ezek sokszor roszra is, hiábavalóságra is serkenthetnek és serkentenek is; az evangéliumi szellem soha! Ezek hatása merőben külsőleges, az evangéliumi szellem belső, valódi. Ezek csak külső utánzásra késztetnek, az evangéliumi szellem alakit. Újjá szül. Megszentel. A franczia udvariaskodik, csinosítja magát, tetszetős portékákat csinál, kedvesen köszön, hajlong. Ez teszik nekünk. Ügy csináljuk mi is. Már aki tudja. I A franczia mulat, pezsgőt iszik. Színházba jár. Vékony és kurta szoknyában tánczol. Ejh, ez nem utolsó élvezet. Utánna próbáljuk mi is. A német bölcselkedik, kételkedik, döngeti a hit bástyáit. Oly felséges nagy dolognak tetszik az nekünk. Hát amit a német bölcselkedik, azt mi is elbölcselkedjük úgy másody-J, harmadkézből, és ennek alapján jussot érzünk magunkban a kételkedésre, hitetlenkedésre. A német azonban épit is, nagy szeretet munkát végez, de ezt már nem csináljuk utánna, mert nem magyarnak való. Felőlünk elpusztulhatnának az összes bel- és külföldi missziók. Az angol jó törvényeket hoz. Azt sürgetjük mi is. Lám az angol, noha kis nemzet, milyen világuralmat szerzett magának. Miért nem hozunk mi is jó törvényeket? Miért nem tud a kis magyar nemzet is érvényesülni? így sóhajtanak sokan. íme ilyen a nemzeti szellemnek hatása. Ilyen az egyes nagy emberi szellemek hatása is. De azért vájjon aki léháskodik, már ezzel megszerezte-e a franczia finom könnyedséget, kedves Ízlését? És aki bölcselkedik, már ez által megszerezte-e a német alaposságot s a tudomány szeretetét, a szívósságot? És a képviselő, aki szüntelen Anglia szellemében beszél, vájjon ez által megszerezte-e az angol erkölcsi erejét és gyakorlati bölcsességét? A- vagy Kossuth Lajos-e már az, aki az ő szellemében szónokol? Deák Ferencz-e, aki őt dicséri? Magyarán szólva tehát az emberi nagy szellemek czélokat tűznek elébünk, néha még az irányt is megmutatják, melyben haladnunk kell a czél felé. De aztán magunkra hagynak. Aki bir, halad; aki fárad: marad. Egy kis ujjal sem segítenek bennünket. Nem igy az evangélumi szellem. Ez egy mindeneket átható, megújító, minden akadályokat legyőző erő. Nemcsak lelkesít, buzdít, hanem segit is.
