Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Szerkesztők: Bogár Lajos, Dézsy G. Károly, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor. — Felelősszerkesztő: Mankó M. Gyula, 737 Mahoning Ave., Youngstown, 0. Előfizetési árak: Egy évre 51.00. egyes szám 10 cent Subscription price: $1.00 for one year. E lap megjelenik a hó közepén. AM í Rí KAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE. VÉDJEGY PROKLAMÁLÁS. (K) Manapság már kevés ipari cikk kerül az emberek kezeihez, melyen rajta ne díszelegne a védjegy. Ha az Egyesült Államok gyártmánya, akkor Made in the U. S. A., ha pedig valahol egy németországi gyártelepen készült, Made in Germany felirat olvasható rajta. Az árucikkek piacravitel előtt azonban már nem ismeretlenek, mert rendesen egy-egy lendületes hirdetés adja tudtul, hogy elkészült az uj találmány stb. A védjegyet és a találmány proklamálását rendesen úgy eszközük, hogy nem feledkeznek el a feltaláló nevéről sem, de inkább megköveteli az üzleti szabály, hogy a portéka minősége legyen elsőrendűnek feltüntetve. Talán különösnek találja a szives olvasó, ha azt merészelem itt állitani, hogy a keresztyén is hasonit valamiben az ilyen ipari cikkekhez. Sietek azonban azzal a megnyugtatással, hogy a keresztyén nem születik készen. Némely anyajegygyel biró gyermek nem is tudna talán büszkeségére válni az úgynevezett fábrikának. Elkészül a bizonyos iparcikk, de a védjegy csak azokra a darabokra kerülhet, a melyek a próba alkalmával beválnak, használhatóságukról meggyőzik a gyárost is és a fogyasztót is. De a hamisítványok gombamódra teremnek, igy kipróbálás alá nem akkor jönnek, mielőtt nincs rajtok a védjegy, hanem már a formában rajtok marad az. Olcsóbban kerülnek a piacra és igy a vevőközönség ma sokkal több hamisítványt vásárol, mint valódit. De nem igy állunk-e az emberekkel is? Körül-belől, ha nem valóban. Az ember Isten képét hordja magán. És mégis nagy a különbség ember és ember között. Erénye, minémüsége, tehát használhatósága tekintetében az emberek nagyon is eltérnek egymástól. Két részre oszlik az egész: valódi és utánzat. A fő-fő Fábrikus valódiakat produkál, mig a hamisításra nagyon alkalmas a Sátán is. Innen van, hogy nagyon nehéz volna még ma is helyes felelettel előállanunk arra a kérdésre: Ki a keresztyén? Ha megpróbálná valaki ezt a kérdést Írásban kibocsájtani, bizonyára sok feleletet kapna reá. De a feleletek között talán kettő sem lenne egyforma. Nem lenne még akkor sem, ha csupán a keresztyének tanítóihoz intéznénk a kérdést. Utóbbiak azonban sokkal könnyebben felelhetnének a kérdésre, mint mások. De ez nem az ő érdemük. Csak a Mester segítségével tehetik, igy Jézust illeti a dicséret. Másfelé kalandozni ezzel a kérdéssel csupán idővesztességet jelentene. Haljuk hát mit mond Jézus, mikor előszólitja a sokaságot, velők együtt a tanítványokat is? "Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engemet” (Márk. VII. 34.) Jézus ezt nyilvánosan hirdeti. Ezzel megalkotta a védjegyet és egyúttal proklamálta is azt. A három főtétel között legnehezebb az első. Az önmegtagadás, az első keresztyéneknél erényszámba ment. Most is az, ezután is az marad. Próbálják is ezt minden módon gyakorlatba hozn;J de legtöbbször nem helyesen. Az önmegtagadást, vagy önmegtartóztatást némely keresztyének böjtöléssel kezdették azzal érvelve, hogy Jézus is bőjtölt negyven napig. Ez igaz is, az írás is bizonyítja. De O ennél sokkal többet is tett. Nem csupán az ételek és italok némelyikétől tartóztatta meg magát, de a kisértéssel szemben is megállóit, mint a Kőszál. Az erőt Istennel való közössége kölcsönözte. Imádkozott! Némely keresztyének, mint p. u. a római katholikusok, egész tilalmat csináltak ebből. Böjtben nem esznek zsíros ételeket. Tiltják a papok. Ez nem más, mint rendeletileg
