Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-03-01 / 3. szám

EGYHÁZI ÉLET.-8-1917 Márczius. XXVIII. LECZKE. 1917. márczius 11. A gonosz szolga. (H.) A földi élet boldogságának egyik igen nagy akadálya, Hogy az emberek egymás iránt türelmetlenek és a vett sértésekért meg­­bocsátni nem akarnak. Mintha most is az volna a törvény az emberek között, mint ré­gen, hogy “szemet szemért, fogat fogért”, nem igen bocsátjuk meg az emberek vétkeit, me­lyekkel azok ellenünk vétkeznek, hanem a gyülölség által vezettetve, boszú-állásra gon­dolunk és igyekezünk, hogy kamatostól együtt megadjuk azt az adósságot, melylyel tartozunk annak, a ki minket megbántott. Pedig ez nem jól van igy! Mert, a kin boszút álltunk, az is adósnak tartja magát s az is arra igyekezik, hogy nekünk jól megfizessen. S igy azzal te­lik el földi életünk, hogy mindig ellenséges­kedünk s ezzel mind a mások, mind a mi ma­gunk életét megrontjuk és boldogtalanná tesz­­szük. Mennyivel szebb volna, ha megtudnánk bo­csátani azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; mennyivel jobb volna mind reánk, mind má­sokra nézve, ha békességben élnénk egymás­sal s inkább arra igyekeznénk, hogy még el­lenségeinknek is javára legyünk! Talán ké­pesek is vagyunk arra, hogy egyszer-kétszer megbocsássunk; de arra már nincs erőnk, hogy mindenkor megbocsássunk? S talán mi is azt kérdezzük, mint Péter kérdezte egykor a Jé­zustól, hogy hát hányszor lehet valakinek el­lenünk vétkeznie és hányszor kell nekünk an­nak megbocsátanunk? Ha nem tudjuk, hall­gassuk meg azt a példázatot, a melyet Jézus Péternek elmondott. “A király számot akar vala vetni az ő szol­gáival. Hozának pedig eléje egyet, a ki neki tízezer tálentummal vala adós. Nem tudván ez fizetni, a király megparancsolá, hogy adják el őt, az ő feleségét és gyermekeit és minde­nét, a mije vala, s abból fizessenek. A szol­ga pedig leborulván a király előtt, könyörgött és mondá: Uram, légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked. A király meg­szánta a szolgát, elbocsátá őt, sőt az adóssá­got is elengedé neki. Kimenvén a szolga, találkozók egygyel az ő szolgatársai közül, a ki neki száz dénárral vala adós, és megragadván azt, fojtogatja va­la mondván: Fizesd meg, a mivel tartozol. Le­borulván az ő szolgatársa az ő lábai elé, kö­nyörög vala neki, mondván: Légy türelem­mel hozzám és mindent megfizetek neked. De ő ezt nem akará, hanem börtönbe veté szol­gatársát, hogy megfizesse tartozását. Mikor pedig a királynak ezt a dolgot a töb­bi szolgák elmondák, előhivatá a gonosz szol­gát az ő ura és monda neki: Gonosz szolga, minden adósságod elengedtem néked, mert könyörögtél nekem; nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem rajtad? És megharagud­ván a király, adá őt a hóhérok kezébe, mignem megfizeti mind, a mivel tartozik. Eképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyafiának, a ő vétkeiket.” Bocsássunk meg hát a mi ellenünk vétkezők nek mindenkor, jól tudván, hogy az Isten is megbocsát nekünk mindenkor. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mire tanít Jézus a gonosz szolga példájá­ban? Arra, hogy ne legyünk egymás iránt türel­metlenek és könyörtelenek, hanem hogy meg­bocsássunk a mi ellenünk vétkezőknek. Hányszor bocsássunk meg ? Mint Jézus mondja, ne csak hétszer, hanem hetvenhétszer is, azaz mindenkoron. Hogy imádkozunk az Úri imá-ban az Isten­hez? “Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk a mi ellenünk vétkezőknek.” Mint mond erre nézve Jézus? “Ha meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti menyei Atyátok sem bo­csátja meg a ti vétkeiteket” (Máté VI. 15.) A példázatban a király kit jelent? A király az Isten, a szolgák kiket előbb­­utóbb számadásra hív- mi vagyunk. És mind­nyájan igen sokkal tartozunk Istennek. Elengedi-e az Isten a mi tartozásainkat? Ha bevalljuk bűneinket és azok bocsánatá­ért buzgón könyörgünk, Isten elengedi tarto­zásunkat, azaz szívesen megbocsát nekünk. De ha Isten nekünk megbocsát, megbocsás­sunk-e mi is másoknak? Ha meg nem bocsátunk azoknak, a kik el­lenünk vétkeztek, olyanok vagyunk mint a go­nosz szolga s azért méltók arra, hogy Isten minket felelősségre vonjon s szigorúan meg­büntessen.

Next

/
Thumbnails
Contents