Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-01-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■7-1917 Január. XXL LECZKE. 1917. január 21. Jézus a tengeren. (Olvasandó Máté ev. VIII. részének 23—27. versei.) A mikor Jézus a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. És imé nagy háborgás lön a tengeren annyira, hogy a hullámok a hajót elborították; Jézus pedig alszik vala. Akkor az ő tanítványai hozzá menvén, felkölték őt és azt mondák: “Uram, ments meg minket, mert elveszünk”. Jézus pedig mondá nekik: “Mit féltek, óh kicsinyhitüek? ” És felkelvén, megdorgáló a szeleket és a tengert, és lön nagy csendesség. Az emberek pedig elcsodálkozának és mondának magok között: “Kicsoda ez az ember, hogy mind a szelek, mind a tenger engedelmeskednek neki?” (H.) A ki már utazott a tengeren és saját szemeivel látott ott vihart, megérti, hogy a tanítványok megijedtek akkor, a mikor hajójukat a hullámok elborították. A veszedelemben mi is ahhoz fordulunk, a kiről hisszük, hogy segíthet rajtunk. A tanítványok Jézushoz fordultak s felköltvén Öt álmából, kérték, hogy mentse meg őket, mert elvesznek. Akkor Jézus a háborgó tengert lecsendesitette, de a tanítványokat kicsiny hitük miatt megdorgálta. Sokszor hasonlítják a tengeren való utazást a mi életünkhöz, mert a mi életünk is olyan bizonytalan, mint a tengeren járó hajóé. A tengeren járó hajót a hullámok ostromolják s elmerüléssel fenyegetik. És hogyha a hajó nem elég erős s nincsen jó vezetője, bizony el is merítik azt a hullámok igen sokszor. Vagy nem olvastunk, nem hallottunk-e már olyan hirt, hogy sokszor száz és még több ember is a hajóval együtt elmerül a tengerben és meghal? Képzeljük el, hogy az élet egy nagy tenger s mi ezen a nagy tengeren testünk gyenge csónakjában utazunk. Hasonlitsuk a betegségeket és az élet egyéb bajait a tenger hullámaihoz, mert a betegségek és az élet bajai is úgy fenyegetik életünket, mint a hullámok a tengeren járó hajót. És értsük meg, hogy egyedül a Jézus az, a ki a betegségek és az élet bajai között megtarthat, hogy el ne vesszünk. Ha azért betegek vagyunk, vagy akármiféle baja van a mi életünknek, ne féljünk én kétségbe ne essünk: a Jézus a mi egyedüli megtartónk, Ö hozzá menjünk segedelemért. Azaz a betegségben és az élet bajai között a Jézusra hallgassunk. Jézus tanít minket arra, hogy minden baj az Isten akaratából van rajtunk és hogy az Isten még akkor is szeret minket, a mikor bajt bocsát reánk. Ha azért betegek vagyunk és szenvedünk, Isten akaratán nyugodjunk meg; ha akármi baj ér minket, értsük meg, hogy Isten azzal is javunkat akarja. Ne zúgolódjunk hát Isten ellen, ha bajban vagyunk, hanem bízzuk magunkat Istenre, a jó Atyára, a ki jobban tudja nálunknál, hogy mit cselekedjék velünk. Ha az Istenben bízunk még akkor is, a mikor szenvedünk, lelkünk háborgása lecsendesedik, kétségbe nem esünk és el nem veszünk az élet tengerén. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mit cselekedett Jézus a tengeren? Jézus lecsendesitette a tenger háborgását s igy megmentette tanítványait az elveszéstől. Hát minket ki menthet meg az élet bajaiban való elveszéstől ? Egyedül Jézus, ha reá hallgatunk. Mi módon ment meg minket Jézus? Jézus minket az elveszéstől tanításával és példájával ment meg. Mit tanit s mire adott példát Jézus? Jézus minket arra tanit, hogy Isten bocsátja reánk a bajokat,, de ezzel is javunkat akarja. Jézus példát is adott, hogy még a legnagyobb bajban se féljünk, hanem bizzunk Istenben. Helyes dolog-e hát zúgolódni, ha bajban vagyunk ? Isten akaratán mindenkor nyugodjunk meg s ellene soha ne zúgolódjunk. Mit mond erre nézve a biblia? “A kik az Isten szeretik, azoknak mindenek egyaránt javokra vannak.” Mit tanuljunk meg a mai leczkéből? Azt, hogy a ki az Istenben bizik, soha meg nem csalatkozik. Hogy imádkozzunk azért, ha bajban vagyunk? “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár; mindazonáltal ne úgy legyen, a mint én akarom, hanem legyen meg a te akaratod”. (Máté ev. XXVI, része 39. verse.)
