Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-02-01 / 2. szám

Szerkesztők: Azary János, Bogár Lajos, Dezső János, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor, Kovács Ferencz, és Tóth Mihály. Felelős szerkesztő: Hankó M. Gyula (737 Mahoning Ave., Youngstown, 0.).

Előfizetési árak: Egy évre $1.00, egyes szám 10 cent. Subscription price: $1.00 for one year.

E lap megjelenik a hó második szombatjára.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

FARSANG-BÖJT.

(H.) Mi, magyar ref. keresztyének, kik megismertük az igazságot és az igazság megszabadított minket a tudatlanságtól s mindazoktól, melyek abból származtak, hogy az emberiséget szolgaságban tartsák, a Jézus Krisztus igaz tanitásai alapján nem farsangolunk és nem bőj tölünk, mert az esztendőnek ezek szerint való felosztását sok tekintetben károsnak s a keresztyén erkölcsökre nézve veszedelmesnek tartjuk.

Jézus nekünk sohasem mondotta, hogy az esztendőnek valamelyik részében farsangoljunk, sőt inkább arra tanított, hogy úgy éljünk, hogy az Isten parancsolataira hallgatva egész életünknek öröme és boldogsága, tehát igazi farsangja, legyen; figyelmeztetett pedig, hogy a mi testünk élvezeteiért nehogy kárt valljunk a lelkiekben. “Mit ihásznál valakinek, ha az egész világot megnyerni is, de lelkét elveszíti?” (Máté ev. XVI. 26.)

Jézus nekünk sohasem mondotta, hogy az esztendőnek valamelyik részében magunktól némely eledeleket megvonjunk, bőjtöljünk, sőt inkább egyenesen megmondotta János tanítványainak, kik egyszer ezt kérdezék tőle: “Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?", igy felelvén nekik és nekünk is: "Vájjon bőjtölhet-e a násznép, mig velők van a vőlegény?’’ (Máté ev. IX. 1 41 5 és Lukács ev. V. 33.34.) Azután azt is tudjuk, hogy Ésaiás próféta által már a zsidó népnek szólott az Isten, mandván: “Avagy ha mint a káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat térit maga alá, ezt nevezed-e böjtnek és az- Ür előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, a mit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit,..... hogy az

éhezőnek kenyeredet megszegjed és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad?” (Lsiaiás LV11.5-7.) Végre pedig tudjuk mindnyájan, hogy nem az fertőzted meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi onnan belőlről, az embernek szivéből származik, a gonosz gondolat, házasságtörés, paráznaság, gyilkosság, lopás, telhetetlenség, álnokság, káromlás és kevélység, ez fertőzted meg az embert (Lásd Márk ev. VII. rész 14----23 versei).

A farsang veszedelme abban rejlik, hogy az élet múló örömeit nagyon megszeretjük s azokért készek vagyunk mindent elárulni, Istenünket elhagyni és bűnbe merülni, hogy ezek által elveszítsük a boldogságot, a mire Isten juttatni akar. A böjtnek veszedelme pedig abban van, hogy magunkat csaljuk meg azzal, a mikor elhiszük, hogy Isten előtt kedves dolgot cselekszünk s magunknak is valami jót szerzünk abban.

Egyszer egy más vallásé pappal, ki a böjtben hitt, beszélgettem e kérdésről s nyilván megmondottam neki, hogy mi nem bőjtölünk már csak azért sem, mert tudjuk, hogy az éhes ember hamarabb hajlik a bűnre; a mire ő, hogy megszégyenítsen, a következő szent adomával akart arczul ütni. “Egyszer egy keresztény pap böjtben meglátogatta egyik hívét, a ki épen vacsoránál ült s jóízűen ette a kövér disznóhúst. Hát maga nem bőj töl? — kérdé a pap. Nem én, főúr, mert éhes vagyok s hála Istennek, van mit ennem — felelt az ember, tessék leülni, itt a jó hús, fogyassza egészséggel. S azzal egy tányérra bőven rakván, oda tette azt a pap elé, a ki azonban nem evett abból, hanem letette a tányért az asztal alá az ott ülő kutya elé s igy szólott: Egyél kis kutyám; te sem bőj tölsz. A kutya pedig jóízűen megette azt. Erre az adomára mit felelhetem mást: Úgy látszik, a kutyának is van esze.