Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-11-01 / 12. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■4-191 'V. Decembeí1. Isten lelke sugall nekem, azokat a felemelő, megnyugtató igazságokat tárja elém, hogy még jobban bizzam az én mennyei Atyámban s még hivebben teljesíthessem az 0 szent akaratát. Ezért vagyok egyháztag. Ha nem ezért, akkor igazán nincs czélja annak, hogy az egyházhoz tartozzam. Az egyháznak sem az a czélja, hogy a tagoktól pénzt gyűjtsön össze. Erre csupán szüksége van, hogy zavartalanul, az anyagi gondoktól menten, megfelelhessem czéljának. Aki igy gondolkozik, akit ilyen szempontok vezetnek abban, hogy az egyházhoz tartozzék, az még akkor is jó egyháztag, ha a kiszabott tagsági dijat nem tudja megfizetni. Tapasztalatok bizonyítják, hogy azok a leggyengébb egyháztagok s az ilyenekkel van a legtöbb baj, akik a tagsági jogokat a tagsági járulékok megfizetéséhez kötik. Fizetnek, de nem járnak a templomba. A fizetésben sem arra törekednek, hogy minél többet adjanak, hanem nagy panaszkodással megadják a kiszabott összeget. Van is mit hallgatni ezért az áldozatért. Keserves lamentálással panaszolják el az ilyenek, hogy az egyház a szegény embert mennyire megterheli, holott pedig a szegény embernek semmi haszna nincs az egyházból, mert az egyház “nem ad kenyeret.” Hanem annál többet szeretnek az ilyenek parancsolgatni s ha a többség akarata nekik nem tetsző módon intézkedik, ők a legnyugtalanabbak, akik lázadoznak s maguk körül békétlen-r séget szítanak, még végre vagy elhagyják az egyházat hütlenül, vagy kizáratnak az egyházból. A magam részéről inkább bízom az olyan egyháztagban, aki keveset vagy talán semmit sem bir adni az egyház fentartására, de buzgó vallásossága oda vonja őt a hívek seregébe. Mert az ilyen szorgalmas templomlátogató az Isten igéje prédikálásának hatása alatt bizonyára nevekedik a hitben s szeretettől indíttatva jó kedvvel adakozik annyit, amennyit csak bir, az Isten országának terjesztésére. Ha többje van, többet ad, s nem szabja magát a megállapított tagsági dijakhoz, hanem tehetsége szerint felülmúlja azt többszörösen. Az elmondottak után talán említenem sem kell, hogy nem helyeslem a tagsági dijak összegének meghatározását. Nekünk Úgy kell cselekednünk, mint akik nem a törvény alatt vannak, hanem lélek által vezéreltetnek. A szeretetnek bennünk levő mértéke Szerint önként kell adakoznunk. Az ilyen adakozás áll összhangban az evangélium szellemével. Jusson eszünkbe Jézus példabeszéde a talentumokról. Akinek több adatott, attól több is kívántatik. Aki olyan földhöz ragadt szegény, hogy csak nagyon keveset vagy éppen semmit nem bir adni, legyen felmentve a tagsági dijak fizetése alól. Majd kipótolja ezt az elmaradt adakozást akkor, amikor többje lesz. De akinek vagyon keresete, az ő földi javainak arányához képest adjon többet. Mindegyik egyháztag maga állapítsa meg, hogy esztendőről-esztendőre mennyit ajánlhat meg legjobb tehetsége szerint az egyház javára, a folyó kiadások fedezésére, a templom adósságának törlesztésére és igy tovább. Ha a gyülekezet tagjai nem pogányok, ha van bennük keresztyéni önérzet, bámulatos eredményeket lehet elérni az ilyen rendszer mellett. Az egyháztagok sorából pedig nem szabad kihagynunk a nőket sem. Minden családban, minden felnőtt, mondjuk 16 éven felüli egyént, mint külön egyháztagot kell bejegyeznünk. Szinte nevetséges az a könnyelműség, az az igazságtalanság, mely e tekintetben a legtöbb egyháznál még ma is dívik. Jól tudjuk, hogy az Isten előtt minden lélek számit. A nők éppen úgy, mint a férfiak. A nők éppen úgy hallják az ige hirdetését a szószékből, éppen úgy élnek az Úrvacsorával, mint a férfiak. Az egyház érdekében a nők éppen úgy, azaz hogy sok helyen jobban fáradoznak, mint a férfiak. A vallásos nevelés terén meg kétségtelenül nagy segítségére vannak az egyháznak. Mégis a nőket nem tekintik külön egyháztagoknak egyes helyeken. Ha templomba jönnek a nők, éppen, úgy elfoglalnak egy ülőhelyet, mint a férfiak. De azért csak az egyházhoz tartozóknak, de nem egyháztagoknak jegyezzük be őket, mint ahogy a gyermekeket. Ha azonban a nő özvegy vagy olyan hajadon, kinek szülei nincsenek vele vagy férjezett, de férje más vallásu, akkor rend szerint beírjuk őt egyháztagnak s tőle is elvárjuk, hogy fizessen egyháztagsági dijat, A férjezett nők és a felnőtt leányok, akik szüleikkel együtt vannak s akik ugyan olyan kedvezményekben részesülnek, mint a többi nők, már nem külön tagok némelyek előtt. Rosszul van ez igy, ahol igy van. Egy családban a férjet, a feleséget és a felnőtt gyermekeket egyaránt be kell lmunk egyháztagokfiak. Hiszen a legtöbb esetben a felnőtt, 16
