Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-10-01 / 10. szám
EGYHÁZI ÉLET. 10 1917. Október. XII. Leczke. I. osztály. SALAMON. (Olvasandó a Királyok I-ső könyvének II—XI. része.) (Sz. S.) Dávid után az ő Bethsabétől született fia, Salamon lett a király. Midőn Salamon trónra lépett, nehéz feladatok állottak előtte. Uralkodását azzal kezdette, hogy a szokásos szertartások szerint áldozatot mutatott be az Í rnak. Ekkor történt, hogy Isten megjelent neki álmában és felszólitá öt, hogy kérjen Tőle, amit csak akar. Salamon értelmes szivet kért, hogy a népet bölcsen kormányozhassa. A Jehova templomának felépítését már Dávid király feladatul tűzte ki maga elé, azonban ennek keresztülvitelét a kedvezőtlen körülmények akadályozták. A megkezdett tervet Salamon hajtotta végre. Hét évi fáradozás után sikerült felszentelési ünnepélyét megtartani a cédrusfa, elefántcsont és arany Salamon felépittette a templomot. díszítésekkel ellátott ragyogó templomnak, amely kincseket ért. Valóságos műremek volt ez épület, amelynek csodájára jártak, és amelyet azután az ország különböző részén epielt paloták követtek. Természetes, hogy az építészet virágzása a nép jólétét vonta maga után. Ez az időszak volt Izráelnek a fénykora. Salamon, mint Judeának és Izráeinek ura, jókor felismerte az igazságot, hogy a nemzetek közötti érintkezés igazi alapja a barátság és nem a gyanakodás vagy ellenségeskedés. Ezért szövetségre lépett az egyiptomi és a tirusi uralkodókkal, s jó viszonyt tartott fenn velük. Országában mindenütt béke honolt s a lakosság élvezte a békének áldásait. Ám a királynak egész valóját bizonyos nyugtalanság töltötte el. Bár mindent megszerezhetett, amit csak óhajtott, bár — legalább külső látszatra — paradicsom volt számára e földi élet, mégis igy nyilatkozott; Minden csak hiábavalóság! XIII. Leczke. I. osztály. A FOGSÁG. (Olvasandó Dániel és Eszter könyve.) (B. J.) Salamon király halála után két fia, Roboám és Jeroboám, összevesztek azon, hogy ki uralkodjék a zsidók országában. Maga a nép is két pártra szakadt s az egyik párt Roboámot, a másik Jeroboámot választotta királylyá. Az egyik országrészt Judának, a másikat Izráel országának nevezték. A két király, majd az ő halálok után utódaik, gyakorta háborúskodtak egymással s gyengítették a zsidókat. De más baj is volt ezeknek a királyoknak uralkodása alatt. Az, hogy ök magok, mint a nép is, eltértek a Jehovától, az egy igaz Istentől és bálványokat kezdtek imádni. Hiába intette őket az Isten lánglelkü prófétái által, hogy a bálványok imádása romlást hoz reájok, nem hallgattak a prófétai intésekre, A zsidók szenvedése a fogságban. E gonoszságaikért Isten nagy büntetést bocsátott reájok: Izráel országát Salmanassar assir király foglalta el s vitte népét fogságba. Később pedig Joákim királynak idejében, Nabukodonozor babiloni király, legyőzte a zsidókat, Judea városait felégette, a nép nagy részét leölette, másik részét pedig rablánczra kötözve rabszolgáknak vitte Babilonba Mélységes fájdalom töltötte el Izráel fiainak lelkét a fogságban, keserves jajszó hangzott fel Babilon vizei mellől. Pusztultak, vesztek a fogságra vettettek ifjai, vénei. Mikor a babiloni királyt a perzsa király legyőzte, a zsidók is perzsa rabságra hurczoltattak. Asvérus király, Rámán nevű főemberének tanácsára, mind meg akarta öletni a zsidókat. De a király felesége, Eszter, ki zsidó leány volt, oly szépen könyörgött a királynak nemzete életéért, hogy nemcsak a zsidókat nem bántotta a király, de legveszedelmesebb ellenségüket. Hámánt felakasztatta.
