Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET.-8-1917. Április. XXXIII. LECZKE. 1917. április 15. A hitetlen Tamás. (Olvasandók János ev. 20. részének 26—31. versei) (B.) Feltámadása után Jézus többször megjelent tanítványainak. Egy este, mikor a tanítványok együtt voltak, eljött Jézus és megállt közöttük, mondván “Békesség nektek!” De a tanítványok közül egy, akit Tamásnak hiv tak, nem volt akkor közöttük s amikor megmondták neki a többi tanítványok, hogy látták az Urat, nem akart hinni az ő beszédjükben s kijelentette, hogy semmiképen sem hiszi ezt el nekik s csak akkor fogja hinni, ha ő maga látja az Urat s kezét az Ür testébe, a szegeknek helyébe és oldalába bocsátja. Nyolcz nappal később ismét együtt voltak a tanítványok s közöttük volt Tamás is. És Jézus ismét megjelent nekik s mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjódat és lásd az én kezeimet és hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalomba és ne légy hitetlen, hanem hivő.” Tamás csodálkozással kiáltott fel: "Én Uram! és én Istenem!” Jézus pedig ezt mondotta neki: “Mivelhogy láttál engemet, Tamás, és hittél, boldogok, akik nem láttak és hittek.” Sokan vannak ma is, akik a hitetlen Tamás módjára gondolkoznak. Vannak, akik csak akkor hisznek el valamit, ha saját szemeikkel látják és kezeikkel megtapinthatják azt. Gyen ge hitü és boldogtalan emberek az ilyenek, mert mindent, ami az ő lelkűk javát szolgálja, testi szemeikkel észre nem vehetnek. íme, az Isten is, aki minden áldásnak forrása, láthatatlan lélek. Mégis hinnünk kell Benne, mert érezzük hatalmát, jóságát és ismerjük nagy dolgait, melyeket érettünk cselekszik. Ha csak abban hinnénk, amit kezünkkel meg foghatunk és testi szemeinkkel észrevehetünk, akkor minden dolgainkban tévelyegnénk. Akkor nem adnánk hitelt a legbecsületesebb ember beszédjének sem. Talán nagy veszedelemben is vagyunk, de mi azt nem látjuk, mert akik tőrbe akarnak csalni, azok vigyáznak arra, hogy mi ne vegyünk észre semmit. S akkor sem hallgatnánk a figyelmeztető szóra. Csak akkor térnénk eszünkre, mikor már rajtunk van a baj s már késő segíteni rajta. Minek vetné el a szántó-vető ember is a magot a földbe, ha nem hinne abban, hogy az kikéi s majd gyümölcsöt fog teremni? Minek munkálkodnánk egy jobb jövőért, amit nem láthatnak meg testi szemeink, minek lelkesednénk bármely nemes ügy diadalra juttatásáért, ha nem hiszünk annak győzelmében, mert testi szemeink be nem láthatnak az elkövetkezendő napok eseményeibe? Bizony nem okos ember az, aki csak annak hisz, amit lát vagy megfoghat. Nem boldogulhat az ilyen ember sehol. Boldogtalan az ilyen ember egész életében s boldogtalansága akkor lesz a legfájóbb, a leggyötrőbb, mikor meggyőződik arról, hogy tulajdon testi szemei, kezének tapintása is megcsalták őt. Mert nem minden arany, ami annak látszik lenni. Nem elég a testi látás ahoz, hogy az igazság ismeretére jussunk. Azért ha boldogok akarunk lenni, ne legyünk olyanok, mint amilyen a hitetlen Tamás volt. Higyjünk mindenekfelett a mi jó Istenünkben és az Ür Jézus Krisztusban, aki által váltsága és idvessége van lelkűnknek. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Feltámadása után látták-e a tanítványok Jézust ? Igen, mert megjelent előttük többször. Csak abban kell-e hinnünk, amit testi szemeinkkel láttunk ? Nem, mert az ember lelki boldogságához tartozó dolgok, amelyek örökkévalók, láthatatlanok. Megbízhat-e az ember mindig abban, amit testi szemeivel észrevesz? z Nem, mert a testi szemek csak azt láthatják, ami kívül van, de nem láthatják meg azt, ami belül van s a külső látszat sokszor csal. Látta-e már valaki az Istent? Az Istent soha senki nem látta, de aki gondolkodni és vizsgálódni tud, megismeri Ot az O nagy munkáiban és kijelentéseiben. Mindenben hinnünk kell-e vakon? Jó keresztyén és okos ember csak abban hisz, aminek elhivését a tapasztalatok szükségesnek és jónak mutatják. Miben nem hisz a jó keresztyén? A hamis beszédben, a babonában, kuruzslásban, szemfényvesztésben és az ezekhez hasonló hiábavalóságokban, melyek az emberi tudatlanságra épített ámítások.
