Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-01-01 / 1. szám
egyházi élet. 9 1917 Január. XXIII. LECZKE. 1917. február 4. A kánai menyegző. (Olvasandó János ev. 11. része 1 — 1 1 versei.) Menyegző volt Kána városában és Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: “Nincs boruk”. Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidóknak tisztálkodására. És monda Jézus a szolgáknak: “Töltsétek meg a vedreket vizzel és vigyétek a násznagynak”. A szolgák aképen cselekedének. A mikor pedig a násznagy megizlelé azt, csudálkozva kérdé a vőlegényt: “Minden ember a jó bort adja fel először s csak azután az alábbvalót; te pedig ezt a jó bort ekkorra tartottad?” Ezt az első jelt tévé Jézus Kánéban. Jézus az ő anyjával és tanítványaival együtt részt vett a kánai menyegzőben s ott tette az első csodát, a mint azt János evangélista leírja, a mikor a vizet borrá változtatta. Igen, mert azt akarta, hogy a kik megszomorodtak a bor elfogyása miatt, ismét örvendezzenek. Minden embernek van valami szomorúsága. Az egyik az ö betegsége miatt búsul, a másik az ő meghalt anyját siratja, az egyiket megcsalták barátai, a másikat elhagyták szerettei. Nincsen ember a földön, a kinek ne volna valami baja. Hova forduljon, kihez menjen az ember az ő szomorúságában és az ő bajában? Ha az emberekhez megy, azok sokszor kinevetik; ha barátainak panaszkodik, azok sem tudnak rajta segíteni. Keserűségében már közel van ilyenkor az ember, hogy kétségbe essék s az életet is eldobja magától. Pedig ott van a legnagyobb segitség, a hol legnagyobb a szükség. Az a ki a vizet borrá változtatta, a mi keserűségünk vizét az örömnek édes borává tudja változtatni, ha hozzá fordulunk segedelemért. Igen, a Jézus az egyedül, a ki testünk betegségében, kedveseink koporsója mellett, életünk keserű csalódásai és minden szenvedéseink között meg tud vigasztalni. Azt mondja nekünk a Jézus, hogy a ki őt követi, az nem jár setétségben. A szomorúság pedig setétségbe boritja életünket, ha nincs vigasztalásunk; de a setétség eloszlik és világosság vesz körül, ha Jézusra hallgatunk és egyedül őt követjük. A szomorúság is örömre változik, ha a Jézusra hallgatunk. Mit mond nekünk, szomorúságban járó embereknek és mivel vigasztal minket Jézus? Azt mondja a Jézus, hogy az Isten nekünk Atyánk és azért dorgál a szomorúsággal, mert szeret minket és azt akarja, hogy a szomorúság jobbakká tegyen minket. Ha ezt megértjük és arra is gondolunk, hogy bűneink miatt több szomorúságot is érdemelnénk: szivünk keserűsége igy változik át örömre. A kánai menyegző történetéből azt is megtanulhatjuk, hogy nekünk is szabad örvendeznünk és vigadnunk; csak arra vigyázzunk, hogy mértékletesek legyünk mind ételben, mind italban, nehogy a mértéktelen vigadozás elvegye örömünket is. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. Mit cselekedett Jézus Kánéban? Megjelent egy menyegzőn s ott, a mikor a bor elfogyott, a vizet borrá változtatta. Mit tanulhatunk ebből a történetből? Azt, hogy a mi életünk keserűségeit is örömre változtatja Jézus, ha reá hallgatunk. Mire tanit minket Jézus? Arra, hogy az Isten akarja, hogy szomorúságaink legyenek, mert azt akarja, hogy az által megjavuljunk. Hogy javit meg minket a szomorúság? Úgy, hogy eszünkbe juttatja, hogy még több szomorúságot érdemelnénk és úgy, hogy megtanít az élet igazi örömeire. Mik az élet igazi örömei? A szívnek tisztasága, a jóság és engedelmesség Isten iránt. Mik az élet igazi szomorúságai? A hitetlenség, a kételkedés Istenben és ezek nyomán a kétségbeesés. Szabad-e nekünk örülnünk? Isten azért adta az élet örömeit, hogy mi azokkal széppé tegyük életünket. Örülnünk hát szabad. Mire vigyázzunk az örömökben? Vigyázzunk, hogy a mértéktelenség el ne rontsa minden örömünket; mértékletesek legyünk hát mind az ételben, mind az italban.
