Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■8-1916. szeptember. Mese. Irta: Heltal Gáspár. (Élt 1520—1575). Egy igen gazdag ember fia, kinek az atyja halála után sok marhát hagyott vala, nem igen sok idő múlva alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek egy jámbor vén szomszédja, ki mondhatlan igen szegény vala, de nem sok esztendő múltán igen marhás lön és igen meggazdagula. Az ifjú, ki szegénységre jutott vala, a szomszédhoz méné és szépen szóla annak, mondván: Én édes uram, jó szom szédom, mi oka annak, hogy én igen marhás embernek fia lévén, annyira elszegényedtem, hogy csak alig vagyok. Te pedig oly igen szegény valál, hogy csaknem koldulásra jött vala dolgod; de mostan igen gazdag vagy, majd te magad sem tudod marhádnak számát. Kérlek tégedet jó szomszéd uram, jelentsd meg, mi módon jutottál a sok marhához. Tudod mely jó szomszéd vala az apám; az ő barátságáért müveid és jelentsd meg énnékem azt a módot, hogy én is megtanulhassam. Mert nyavalyásul vagyon dolgom. Monda a vén szomszéd: Úgy vagyon. Az apád jó barátom vala és ő érette megművelem és megmondom, miképen én meggazdagultam. De úgy, ha senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod. Felele az ifjú és monda: Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek. Monda a vén szomszéd: Jó fiam, a te kapud felett két fecske lakik. Ez esztendőbeni nyárban mindenkoron reggel felkelj, mikoron a fecskék reggel énekölni kezdnek. És nagy figyelmetességgel hallgass reá, mit mondjanak. Egy napon jeles dolgot hallasz tőlek. Mert ketten csoda dolgot kezdenek egymással beszélleni, melyből tanácsot vehetsz és nagy bölcsességet a meggazdagulásra. Mind megmondják azok, hol kell a kincset keresni és miképen kelljen azt találni. Holnap ismég jöjj hozzám és egy szent tárgyat adok; akkoron megmondom, mit cselekedjél avval. És elméne a vén szomszéd és fel vön egy csontocskát a földről és egy ruhába varrta azt. És másod nap megadá az ifjúnak, mondván: im szent tetem vagyon ebben. Minden reggel, mikoron meghallgattad a fecskéket és azok a mezőre mennek, te is elmenj, először a házba, és a szent tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat és táltartókat stb. És onnét kijővén, a pitvart, abban a szuszékokat, kádokat stb. Onnét menj el a pincébe és a szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnét menj az istálóba, illessed a válukat, az pajtában a jászolokat, a csűrben a csürbáványokat, a kertben a gyümölcsfákat stb. Onnét menj a szőlőbe és meg kerüld a szőlőt. És meglátod jó fiam, mely igen szentséges legyen ez és mely igen nagy áldása legyen. Az ifjú igen megköszönvén, el vivé az ereklét és úgy cselekedék, miképen őtet tanította vala a vén szomszéd. Midőn pedig harmadnap reggel felkölt volna, és a fecskét megleste volna, tehát mind felesége, mind házanépe erősen aluszik. A szomszédok készen kimennek szántani és a szőlőbe kapálni. A szomszédasszonyok tehát megfejték az ünőket és készen kihajtották őket a több barmokkal egyetemben. Magában kezde ezokért gondolkodni, mondván: bezzeg nem jó igy. Pokol útban jártam eddig. Nem csoda, hogy elszegényedtem. És bemenvén a házba, megszólitá a feleségét: Kelj fel Rebeka. Emeld fel a nehezedet. Nem jól vagyon a dolog. Nem úgy élnek az emberek. Imé lásd meg, hogy ott áll az ünő; még berekesztve vagyon a borjú, maga a szomszédság készen ki is hajtotta minden barmát. Reggel ez okáért eképen kezdé felköltögetni háza népét és ő maga is a fecskéknek tanácsát meglesni. Annak utána a szobába menvén az ereklével és illetvén az asztalt, a padokat stb., látá, tehát mindenütt darab kenyerek és maradék borok vannak. Mosatlanok a tálak, töröttek a fazekak és félesztendőtől gyűjtött szemétek, rozsdás nyársok, serpenyők és rozsdás kések stb. Annak utána a pitvarba vivén az ereklét, tehát lukasok SZÉPIRODALMI RÉSZ.
