Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-10-01 / 2. szám

EGYHÁZI ÉLET.

18

i916. október

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

(H.) Mindazoknak, kik lapunk megjelenése alkalmából szives szeretettel üdvözöltek s kívántak szerencsét szép vállalkozásunkhoz, e helyen mondunk köszönetét s teszünk egyben ígéretet, hogy igyekezni fogunk kiérdemelni szeretettel előlegezett jóakaratukat.

K. I.—Cleveland, O. A nagy sietségben bizony az kimaradt; de most pótoltuk. Lapunk havonként jelenik meg s egy évre egy dollár az előfizetési ár. Köszönjük szives ígéreteit.

P. J-—Philadelphia, Pa. Lapunk e számában erről is irtunk egy pár sorban; ígérjük, hogy a kérdést figyelemmel kisérjük. A kérdezett lap czime: Menace Aurora, 111., előfizetési ára 50c. egy évre.

Sz. S.—Brownsville, Pa.— E helyen is nyíltan megmondjuk, hogy válalkozásunkat nem önző érdek szülte s hogy lapunk kiadásában minket semmiféle missió nem segit, tehát egészen függetlenül írhatunk. Lapunk mindazoknak az egyházaknak és lelkészeknek tulajdona, a melyek és a kik ennek fentartásához hozzá járulnak; szerkesztő csak addig akarok lenni, a mig az eddigi társ-kiadók és társ-szerkesztők legközelebbről megtartandó gyűlése másként intézkedik. Czéljainkat az első számban elég világosan kifejtettük s örvendünk, hogy Ön is velünk érez és reméljük, hogy velünk is fog küzdeni azokért.

O. J. G.—Youngstown, O.— Nem törődünk velők, lármájuk miatt nem állunk meg utunkban nyelv-öltögetésre. Önök is jól tudják, hogy azok az urak nem a magyarság érdekeiért, hanem saját magokért és egyházuk képzelt javaiért kiabálnak ellenünk és minden józanul látó ember, keresztyén vagy nem keresztyén, jól tudja (s talán ök maguk is tudják), hogy az a harcz-modor nekik árt legtöbbet, mert a sár, a mivel minket akarnak beszennyezni, reájok hull vissza. Bizony eljött volna már az idő, hogy ne csak a fehér asztaloknál, vagy közös ünnepélyeinken hirdessék ezek a szeretetet s prédikálják azt, hogy most mindnyájan először magyarok vagyunk s csak azután reformátusok, róm. katholikusok, vagy mások! Az Úr Jézus nekik is azt mondta, a mit nekünk: “Arról ismernek meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek.” A különbség közöttünk s ezek között a helyi vezérek között csak az, hogy mi igyekezünk is az Úr Jézus tanítványai lenni, mig ők csak nevükben keresztények, cselekedeteikben pedig a pogánynál is alább valók. A tisztán látó magyarság itt is meg tudja tenni a különbséget s tudni fogja, hogy kire hallgasson és mit cselekedjen ;a mint látott és cselekedett ez előtt is. Mi megyünk a felismert jő utón tántorithatatlanúl.

N. N.—Detroit, Mich.— Kérem, ne örvendjen annak, hogy Billie Sunday ellen a Rum League harczba állította Windle urat, mert mig az előbbi Önnek is javát akarja, az utóbbi csak a sörgyárosoknak és pálinkakirályoknak akar hasznot csinálni. Ne feledje el, hogy nem mindenek, melyek szabadok, üdvösségesek; értse meg, hogy a ki a szeszes italok ellen prédikál, az az emberiség legértékesebb javáiért küzd. Jobb

volna mind Önnek, mind azoknak a “személyes szabadságiért harczoló uraknak a nép igazi érdekeiért, nem a whiskey-ért szállni harczba!

K. M.— New York, N. Y.— Igaza van, a háború az isteni és emberi összes törvények szándékos megtapodása. Ne féljen a csácsogóktól, azért ha elitélte a háborút, hitünk szerint is lehet még jó magyar. E kérdésről szól különben mostani vezérczikünk is; olvassa el figyelmesen.

L. J.— Azt mondod, hogy szép és jó a mi lapunk, csakhogy nagyon szentes. Hát, engedj meg, de te is beláthatod, hogy mi nem azért vagyunk papok, hogy csak huzzuk a fizetést s életünket elpipázzuk; hanem azért állított az Isten erre a hivatalra s azért választott meg az ecclesia is, hogy “mind alkalmas, mind alkamatlan időben” hirdessük az erkölcsi törvényeket, vagy a mint mondjuk, az Isten (igéjét. Vájjon helyeselnéd-e, vagy helyeselhetné-e valaki, ha mi azt prédikálnék e lap által is, hogy “együnk, igyunk, mással semmit se törődjünk?” És helyes volna-e, ha mi is azokat követnők, a kik megkereszteltettek ugyan, de pogányabbak a pogánynál, mert szivük távol áll attól, a kit száj ok ugyan dicsér, a kiknek szivében csak gyűlölet él s minden cselekedeteik gonosz szívből fakadnak? Én tudom, hogy ha jobban meggondolod, nem azért Ítélsz ' meg, hogy szentesek vagyunk, hanem inkább azért, hogy nem vagyunk elég szentesek.

Rkath.— Youngstown, 0.— Nem jól ismeri a történetet; a kik Önt tanították, meghamisítva adták elő a dolgokat. Válaszom ez: Luther nem csinált új vallást annál kevésbé Kálvin; Luther azt az egyházat akarta megtisztítani a vissza-élésektől, a melyben ő maga is volt, a róm. kath. egyházat, Kálvin csak tovább folytatta a tisztogatást; Luthert a pápa kirekesztette a rkath. egyházból, de nem zárhatta ki a keresztyénségből. Mi reformátusok épen olyan joggal nevezhetjük magunkat keresztyéneknek, vagyis a Krisztus követőinek, mint akár a római pápa; sőt mi méltóbban, mert a mi keresztyénségünk nem emberi találmányokra, hanem a Krisztus evangéliumára, a bibliára van építve s a mi egyházunk épen olyan egyszerű s vallásában épen olyan tiszta, mint az első keresztyének egyháza volt, a hol a hívek imádkoztak, énekeltek, bibliát magyaráztak és úrvacsorát vettek. Azért nincs a mi templomainkban kép és szobor, azért nem füstöljük az ördögöt, azért beszélünk magyarul, s azért nem tartunk pápát és egyebeket, melyek a rkath. egyházat diszitik. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy mi a más hiten levőket, akár Önöket is gyülölnök; mi Önöket is testvéreinknek tartjuk és tiszteljük meggyőződésüket. De csak nem kívánja, hogy ezért hallgassuk el a mi meggyőződésünket? Szótlan tűrjük az Önök papjai gyalázkodó beszédeit, hasonlóval nem felelünk; hanem azért nekünk is van gerinczünk: egyenesen megállva mondjuk hát Önnek is, hogy a mi nevünk keresztyén s melléknevünk református, mert a Krisztusnak az emberi találmányoktól megtisztított egyházának vagyunk hü tagjai.