Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-10-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. 12 1916. október. Az első lépés. Akármihez fogjunk is a világon, annak kimenetelét lényegesen szabályozza az, hogy milyen volt a kezdet. Rossz kezdetnek valószinüleg rossz lesz a folytatása is. Ha egy ház építéséhez kezdünk hozzá,s a falak felhúzásánál a téglákat akárhogy hányjuk egymásra, összevissza, még mielőtt tető alá kerülne az épület, a falak repedezni, düledezni fognak. S talán meg lehet erősíteni és ki lehet javítani a düledező falakat; talán helyre lehet hozni valamennyire a kezdet hibáit is, de oly sok bajjal, keserves fáradozással, időveszteséggel és költségpazarlással jár ez, hogy okosabb az ilyen munkát teljesen összeomlani hagyni s érdemesebb helyébe az építést újból elkezdeni. Vasárnapi iskolai működésűnk jövője is attól függ, hogy milyen annak a kezdete. Ha nem akarunk kudarczot vallani gyermekeink vallásos nevelésének fontos munkájával, melyre parancsolólag kötelez mindnyájunkat a jó lelkiismeret: mindjárt az első lépést helyesen kell megtennünk. Vasárnapi iskolák fenntartásáról tulajdonképen csak ott beszélhetünk, ahol több gyermek van. Ott pedig, ahol többen kerülnek egymáshoz bizonyos czéllal, szervezettség nélkül nem lehet siker. A vasárnapi iskolát is tehát szervezni kell. Leghelyesebbnek gondolom, ha egyelőre a presbitérium vagy a lelkész választja ki a vasárnapi iskolai tisztviselőket: egy szuperintendenst, egy titkárt, egy pénztárost és két vagy több tanítót és tanitónőt a gyülekezet tagjai sorából, kiknek van tehetségük, kitartásuk és kedvük a reájok bízandó feladatok teljesítésére. A szuperintendens körülbelül olyan helyet tölt be a vasárnapi iskolában, mint a gondnok az egyházban. A titkár vezessen pontos kimutatást a beiratkozott növendékek neveiről, czimeiről, életkoráról, mulasztásáról, az átvett tananyagról, leczkékről és énekekről egyaránt. Látogassa meg személyesen vagy keresse meg levelező-lapok utján a hiányzókat. A pénztáros kezelje a vasárnapi iskolai pénzeket: a perselyt és egyéb e czélra tett adományokat és gyűjtéseket. A titkár és pénztáros összevont jelentését a jelen volt növendékek számáról, a befolyt perselyről és esetleg a kiadásról tegye meg hétrőlhétre a vasárnapi iskola titkára az iskola bezárása előtt. A tanítók és tanítónők előre megállapított terv szerint, kellő készültséggel végezzék a tanítást, annyi osztályra osztva fel a növendékeket, amennyire szükség van. A hét nek valamely köznapján jöjjenek össze és tárgyalják meg a lelkésszel, hogy a legközelebbi vasárnapon melyik osztályban hogyan fogják a leczkét tanítani, hogy annak magja a gyermekek fejében és szivében maradjon. Súlyt kell helyezni egyházi énekeink rendszeres tanítására is s ha lehet, minden éneket két szólamban tudjanak a növendékek, hogy az istentiszteleteken ezzel a gyülekezet énekét szebbé tegyék. Az igy megszervezett tisztikar tartson időközönként gyűlést, ahol minden számadás és jelentés vizsgáltassák felül és állapíttassák meg, hogy a helyi körülményekhez képest mivel és miként lehetne a vasárnapi iskolát még virágzóbbá tenni. Mindenekelőtt pedig állapittassék meg és tartassák be a tanítás idejének rendje. Rend a lelke mindennek. A tisztviselők jelenjenek meg pontosan, sőt inkább valamivel hamarább, az iskola megkezdése előtt, a vasárnapi iskolában s ezzel adjanak példát a gyermekeknek is. Ha rendetlenül tartjuk meg az órákat vagy ha gyakran változtatjuk az iskola megtartásának idejét, vagyha mi nem jelenünk meg azokon, nem fogunk jó eredményeket felmutatni. A szervezettség erejével és abban az állandó rend bevezetésésvel oda tudjuk szoktatni a gyermekeket a vasárnapi iskolához. A szokás pedig természetté válik. Természetükbe megy át az Isten házának szeretete és szivükben kitörölhetetlen nyomokat fog hagyni az Isten igéjének boldogító, benső békességet szerző és üdvösségre vezérlő hatalma. Vagy mint bölcs Salamon mondja: Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint és ha megvénül sem tér el attól! Szathmáry Pál. MAGYAR VASÁRNAPI ISKOLA, |||
