Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET.-30-1916. Deczember. 7. Ének: 235. Dics. 3-ik verse. 8. Lelkész beiktató szertartás. Végzi a new brunswicki egyházmegye elnöke, Nt. Nathan T. Brown, Dutch Necki lelkész. 9. Beiktató Ima. Nt. Frederick W. Jackson, Bloomfieldi theologiai tanár. 10. Beszéd a lelkészhez: Dr. Sylvester W. Beach, princetoni lelkész. 1 1. Beiktatási ének: az Énekkar által. 12. Beszéd a gyülekezethez: Dr. William W. Knox, helybeli lelkész. 13. Ének: 235. Dics. 5-ik verse. 14. Ima: Dr. W. W. Knox. 15. Ének (fennállva) CXXX1V. Zsolt. 1. és 3-ik verse. Urnák szolgái mindnyájan! Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván vagytok hűséggel. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket. 16. Áldás: mondja az egyház lelkésze, Laky Zzigmond. 17. Orgona utójáték: Tiszt. Laky Zsigmondné. Az egyházi szertartás után ismerkedési banket volt az iskola teremben. Persely pénz az Istentiszteleten 16 dollár volt. Maradvány az ismerkedési estélyről 100 dolláron felül. A Református Egyesület. Az amerikai magyar reformátusságnak ez az erőssége itt is szép számú tagokkal rendelkezik. A helyi ősz tály templomunk iskola termében tartja gyűlését minden hó 4-ik vasárnapján. Felhivás a new-brunswick-i testvérekhez. Egyházunk a múltak bűnei miatt az elmúlt pár év folyamán majdnem teljesen összeomlott; de az Isten segítségével, mely amerikai testvéreink hathatós jóakaratával munkált, talpra állottunk és ismét elindultunk az előhaladás utján. Egyházunk buzgó elöljárói s átalában minden tagja, lelkesedéssel vette fel a munkát s rövid idő alatt már is szép eredményre jutottunk. Kérjük azért összes testvéreinket, akik az Isten országa terjesztésének nagy és szép munkájában velünk akarnak dolgozni, jelentkezzenek az egyháztagok sorába való felvételre. Egyháztanács. 00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (H.) A lelkész uraknak, kik szerkesztő-társaim, e helyen is tudomására kívánom hozni, hogy teknikai okokból lapunkat ezután mindig a hó második vasárnapja előtt való szombatra jelentetjük meg. így elég ideje lesz minden lelkésznek arra, hogy az előbbi hóról szóló egyházi számadásokat, kimutatásokat stb. idejében elkészíthesse és hozzám beküldhesse. Eddig, hogy a lap a hó első vasárnapja előtt megjelenhessék, éjjeleken is kellett dolgoznunk és dolgoztatnunk. Ezzel kapcsolatban tudomására adom az érdekelteknek, hogy lapunk következő számához, mely 1917. január 13-ra jelenik meg, szíveskedjenek a közlendőket jan. 3-áig okvetlen hozzám küldeni, az egyh. számadásokat stb. pedig pittsburgh-i czimemre (88 South 13th St., Pittsburgh, Pa.) legkésőbb január 8-ra. A mi ez után érkezik be, a jan. havi számból kimarad. D. A. Souders, Irwin, Pa. I thank you for your nice letter. Malacsics F., Bloomfield, IM. J. Szép leveleért, melyben az “Irodalmi Kör” nevében üdvözli vállalkozásunkat, köszönettel adózunk. Keméljük, hogy tetszésüket ezután is elnyerjük. Egyleti titkár, Cleveland, O. Az egész dolog figyelemre sem érdemes. Mi feltétlenül bízunk és hiszünk a konzulátusok és nagykövetség vezetőiben, úgyszintén a magyar kormányban is és még álmunkban sem tételezzük fel, hogy az özvegyek és árvák pénze nem jutna el a kijelölt czélra. Az egész támadás — mert az — nem egyéb, mint a csatlakozott papok és egyházak ellen való idétlen harcza egy félre vezetett ref. lelkésznek és egy, az ilyen belső harcz felett örvendező olasz-magyar rkath. papnak, a mit minden józan gondolkozású ref. testvérünk megvetéssel Ítél el. Mi nem vagyunk részesei e harcznak nemcsak, de undorral fordulunk el azoktól, a kik azt felidézni vagy segíteni próbálták. S azt tanácsoljuk Önnek is és minden olvasónknak, hogy meglátván a lólábat a támadásban, dobják félre a dillonvale-i kiáltványt s még arra se érdemesítsék, hogy felette határozzanak. Elvégre minden kutya-ugatásra nem kell az embernek megállani, mert akkor egyebet se csináljon, mint csak veszekedjen örökösen. Olyan időket élünk pedig, hogy nem szabad időnket pletykák tárgyalásával s haszontalan veszekedésekkel, melyek csak erőnket fogyasztanák és meggyengitenének, tölteni el. Ha különbözőképen is gondolkoznunk az egyházak hova tartozandósága kérdésében, sohasem szabad elfelednünk, hogy magyarok és ref. keresztyének vagyunk, kik egymásra vagyunk utalva s a kiknek, megértvén az időket, egymást szeretnünk és támogatnunk kell.
