Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
Egyházi élEt. i916. DeczembeF-7-di javunkat szolgáltuk, hanem engedtünk a bűnnek a test kívánságára, hogy a bűn büntetését vonjuk magunkra. De imé az Isten irgalmas volt hozzánk és időt adott, megtartván életünket az új esztendőre, hogy megtérhessünk és ez esztendőben ne a képzelt javakat keressük, hanem életünk biztos alapon való boldogságáért küzdjünk. Az új esztendő ránk következő történeteit nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy aki eddig megsegített, segítségünk ezután is az Isten, a mi Atyánk leszen. Nem lehet hát félnünk a jövendő sötétsége előtt, nem szabad hát rettegnünk, milyen lesz a mi életünk az új esztendőben. Lehet, hogy ez esztendővel is meghosszabbítja Isten a mi életünket; de az is lehet, hogy ez esztendő utolsó lesz azok között, melyek a mi földi életünket teszik. Lehet, hogy ez esztendőben minden dolgunk, melylyel anyagi érdekeinket szolgáljuk, szépen sikerül, mert ad az Isten egészséget és a munkára alkalmatosságot; de az is lehet, hogy sem egészségünk, sem munkánk nem lesz és az egész esztendő a megpróbáltatások sanyarú esztendeje fog lenni. Le hét, hogy családi életünkben örömről örömre megyünk ez esztendőben és a szeretet áldásai jó napokat hoznak ránk és kedveseinkre; de az is lehet, hogy búbánat fog érni házainkban és a szomorúság nem távozik el tőlünk egy napra sem. Lehet, hogy e hatalmas ország s benne mi is, minden napon örvendünk ez esztendőben a békességnek, az előhaladás feltételének; de az is lehet, hogy a nemzetek és országok irigysége békétlenséget teremt és szomorúságot szül itt is. Lehet, hogy egyházainkban élő hit uralkodik ez esztendőben s az élő hitnek jutalma, Isten országának terjedése, örömmel tölti el mindnyájunk szivét, kik Isten országa eljövetelén s ezzel irrlagyar testvéreink javának munkálásában fáradozunk; de az is lehet, hogy munkánk sikertelen lesz és szégyenben maradunk. Lehet, hogy ez esztendő meghozza szeretett szülőföldünknek is a végleges felszabadulás áldásait s boldog lesz az a nép, melynek fiai vagyunk; de az is lehet, hogy csapás csapás után fog hullani a magyarra s még azt is elveszti hazájában, amivel ma bir. Lehet jó is, lehet rósz is mindnyájunkra ez esztendő. Csak az nem lehet, hogy valamai az Isten akarata nélkül történjék. Minthogy az Isten akarata bölcs és, ha mi nem is látjuk azt, mindig az ember javára szolgál: miért félnénk, miért rettegnénk attól, hogy mi következik reánk ez esztendőben? Boldog új évet az olvasónak! wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm H^e><B^w»wpaCTw«iiiw«w,iwiiiiiiiiwwiiwiMiiiwww ww^iintwiiwaiwwiiwiBiiiwwwMWH^wwwww^ Ének az újévben. Fölszállok hozzád magas sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. — Én Istenem! Csak téged ölelve Száll nyugalom, száll bizalom szivemre, Látván idődnek örvénylő folyását, Esztendeimnek sebes elfutását. Búban, veszélyben őrizőm Te voltál. Szivem ha vérzett: fölibém hajoltál. Adtál sebet, de azt be is kötözted, Be azt is amit emberek ütöttek. S bár vágyaimból vágyak még maradtak: Legyen úgy minden, a hogy te akartad! Fövényszemén, e zugó habba vetve. Honnan vegyek szót hála-énekembe? Kegyelmedet, Uram, mikép dicsérjem? A múlt évvel, hogy nem fogyott el éltem... Hogy napról-napra, habról-habra átvisz, S elértem im ez újév hajnalát is. Ez esztendőt is leteszem kezedbe, Én lábaimnak ösvényt Te mutass, Te! Vezess Uram, s a mit te rám bocsátasz, Nem félek én, legyen bár száz halál az! — Óh engem a sir bizvást eltakarhat, Megnyugtat ott is az, hogy te akartad! Hadd ölellek hát erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban. S neved a biztos diadal szavával Az elzugó időbe hadd kiáltsam! Mert mit szivemnek?—ha te vagy vezére— Évek halása, évek születése! Szabolcska Mihály.
