Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-12-01 / 4. szám

Szerkesztők: Azary János, Bojtár Lajos, Boros Jenő, I Előfizetési árak: Egy évre $1,00, egyes szám 10 cent. Dezső János, Dikovics János, Hankó M. Gyula, Ko- Levelek a szerkesztőhöz Rev. J. M. Hankó, 737 Mavács W. Andor, Kovács Ferencz, Székely Sándor és honing Ave., Youngstown, 0.) intézendők.

Tóth Mihály. Felelős szerkesztő: Hankó M. Gyula. E lap megjelenik a hó második szombatjára.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

Karácson.

(H.) A létért való küzdelem ádáz tusái, melyekben az erőszak üli diadalát; hangos vásári zaja életünknek, hol kígyók okossága játsza ki a galambok szelídségét; az irigység és kérlelhetetlen gyülölség, melyek füzében a legszebb emberi erények égnek el, — pillanatra elhallgatnak, mikor a legnagyobb hatalom, a szeretet fújja meg szivet-lelket megindító harsonáját: karácsony ünnepet ülünk, a szeretetnek szent ünnepét, a keresztyénségnek legnagyobb napját, Jézus születésének ünnepét.

Nagy ünnepet ülünk s ünnepel velünk min den, ki felülemelkedve az embert az embertől elválasztó emberi korlátokon, érezni tudja szivében a mindenható szeretet melegét, s eltud feledkezni mindenről, mi azzal ellenkezik, a faji és felekezeti ellentétekről és meggyőződéssel tudja, hogy minden emberi erények között, mi egyedül képes boldogítani, legszebb bizonyára a szeretet.

“Erősebb a szeretet, mint a halál és keményebb mint a koporsó”,zengi az énekek éneke: “arról ismernek meg, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek”, mondja Jézus.

De úgy látszik, azért vagyunk emberek, hogy elvakulva, boldogságunk ellen küzdjünk, mert ha pillanatra be is fogadjuk szivünkbe a szeretetet és ünnepet is ülünk annak ünnepén,

ez csak fegyverszünet abban a harczban, melyet a szünet után annál kérlelhetetlenebbül har colunk saját magunk és embertársaink ellen. Mert nem állandó indulat bennünk a szeretet, hanem a gyülölség, irigység és szeretetlenség és hiába verjük mellünket, csak a szánk van tele, szivünk távol áll attól, ki előttünk a szeretetet képviseli.

És éppen mi, az Isten kiválasztott népe —

igy szoktuk magunkat gyakran feltüntetni ---vagyunk az a makacs és kemény nyakú nép, kik gyakorta elfeledkezünk a szeretetről. Pedig éppen itt az idegen népek hatalmas hullámai közepett, kellene törhetetlen szeretettel felvennünk a magunk és fajunk boldogságának zászlóját, hogy el ne vesszünk még életünk ben és el ne játszuk azoknak a jóakaratát, becsülését, kik között élünk s kiktől nagy mértékben függ testi életünk boldogsága is. De mi, mintha átok üldözne, nem értjük, nem akarjuk érteni azokat, mik tanulságunkra nemzetünk ezeréves történetében megirattak s nem látjuk, miként megyünk előre a romlás utján a szeretet és egyetértés lelke nélkül.

Ó bizony szomorúsággal telik meg az ember szive, ha látnia kell, mennyire megfogyatkozott a szeretet s keserű gyümölcseit az emberek mily sokra becsülik; köny hull a szemeinkből s szivünk elfacsarodik a fájdalomtól, mikor tudjuk, hogy pusztulás és halál vár mindnyájunkra, kik egyaránt vétkezünk a szeretet s ezzel magunk és embertársaink ellen.

Csak egy napra, mikor karácsony ünnepet ülünk, tegyük-e hát le fegyvereinket, melyekkel kiméletlen harczot kezdtünk a szeretet ellen? Csak egy napra öltsünk-e ünnepi öltönyt s feledkezzünk el mindenről, mi eddig is csak romlásunkra szolgált? Hiszen akkor hiába ünnepeltünk, hiába emlékeztünk bűneinkre, ha a