Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-10-01 / 4. szám
10. oldal Egyházi Híradó »»»»»»»»»»»»»««»»»»»»»»♦»»»♦»»»» "Az Ur körülveszi az ő népét ^ mindörökké." (Zsolti 25,2) $ Szereiben, hitben és » áldásokban gazdag ^ karácsonyi ünnepeket, sok » örömet és boldogságot kívánok * az új évben gyülekezetünk tag- $ jainak és minden jó barátnak igaz # szeretettel, * 9 * KARDOS ILUS f * * »»»«ft»#»»»»»»»»«»»»»»»»»»»»»»»»» »ft»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» 2 "Kicsoda szakaszthat el a Krisztus ^ szerelmétől?" (Rám.8,35.) * Egyházunk tagjainak, barátainak Istentől áldott kellemes karácsonyi ünnepeket és » békés boldog új esztendőt kíván * szeretettel, * TÓGHIA ERZSÉBET * » "Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. "(Zsolt. 44,9) Kellemes karácsonyi ünnepeket, békés boldog új esztendőt kíván az » » # * * # » egyháztagoknak, barátainknak és magyar J honfitársainknak szeretettel, DOLINSZKY TIBORNÉ »«ft«»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» » U "Bízzál az Urban mostantól fogva 0 mindörökké." (Zsolt 131,3.) » Kegyelemben teljes karácsonyt, J szereteben és sikerekben gazdag új » esztendőt kíván gyülekezetünk J tagjainak, az öreg cserkészeknek és $ az egyetemes magyarságnak ^ szeretettel, VÁGÓ KLÁRA * * »»»»»»»»«»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»4 ♦»«»»ft»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» * » * . * * - » * .VI/ » "Reménység által ^ közeledünk az Istenhez." (Zsid. 7,19.) » • » Hitben és szereteben £ » ünnepelt karácsonyt és # boldog új esztendőt kíván a gyülekezet £ * * * * # »»»«»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» « * » tagságának és összes barátainak nagy szeretettel, l TOKAY MARGÓ Pethő Tibor A legnagyobb ünnep az, ami lelkünk legnagyobb ünnepe is, - a Karácsony. Minden teremtett élet a földön, minden a teremtő Istenhez vezethető vissza és minden a teremtő törvényeinek megfelelően végzi azt a feladatát amivel betölti azt az isteni kört, ami az emberben nyer öntudatot, értelmet, mint az alkotás érdeme, vagy annak koronája. Már a gyermek születésekor tökéletesen megnyilvánul az értelme, mert semmi nem jön nagyobb szeretettel és boldogsággal már a felnőtt kialakult életünkbe, mint egy kis újszülött. A rajongás, az anyai szeretet a szivárvány minden színében sziporkázó érzelmi világával vesszük körül. Itt aztán nem lehet vitatkozni, mert itt nyer tanúbizonyságot az isteni igazság, amit magával hozott az újszülött a szeretet világából, azt az isteni üzenetet, azt az isteni törvényt, hogy a földön a legnagyobb érték az ember. Igen! Az a kis ember, vagy embeke, akit semmiért a világon oda nem adnánk még a saját életünkért sem, oltalmazzuk, védjük, gyámolítjuk, neveljük. Igen, ő a legnagyobb érték az életünkben. És ha annak az értelemnek adunk előteret, hogy mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akik élünk a földön. Tehát minden azt bizonyítja, hogy az alkotó Istenünk, Atyánk a szeretetből szeretetre alkotta gyermekeit; az embert és ugyan olyan szeretettel van irányunkban mint mi a saját gyermekeink iránt. Milyen jó is lenne egy kicsit abban az értelemben élni, gondolkodni, megérteni azt amiért a mi drága Istenünk megalkotott bennünket. Nem csak a mi gyerekeink értékét ölelnénk szeretetünkkel, hanem minden gyermeket, vagy felnőttet, hiszen a felnőttek is gyermekek, Istennek gyemekei és mi test és vér szerint egyek vagyunk Urunk alkotásában. Senkit sem alkotott aranyból, vagy másból, ezt a megkülönböztetést csak mi találtuk ki magunknak a felértékelésére. Közben észre sem vesszük, hogy ezen tettünkkel az alkotó Istenünket kritizáljuk az alkotás tökéletességében, mert ha kivételezett volna velünk, egyikünknek többet, másikunknak kevesebbet adott volna, akkor, hogy lehettünk volna egyek az alkotásban. Pedig olyan tökéletességgel meghagyta részünkre a Szentírásban, hogy nem a külső értékek után értékelik az embert, hanem a belső, a lelkiekben gyűjtöttek azok, amit majd a földi út megtétele után magunkkal viszünk. A mi földi létezésünkben két igazság létezik, a születés, vagyis a kezdet, a másik a halál, vagyis a vég és ami közte van, az a norma amivel kiértékeljük magunkat abban a feladatban amivel útra lettünk indítva. Ez az a harc, amit meg kell vívnunk a magunk "ego"-ja ellen elsősorban, hogy aztán másokon is tudjunk segíteni saját példánkkal. Már Morus Tamás (1478-1535) azt írja: "Csúcsra ne építs, irigy a világ, nagyot esik ki túl magasra hág. Tekintsd kölcsönnek, mit felhalmozol. Pőrén születtél, pőrén távozol!." Ezt a bevezetőt annak szántam, hogy illusztráljam azt az isteni értéket, ami a lényege mindennek az alkotás és a születés értelmében. Tehát az ember szeretetből alkotott, majd az ember szeretetből született. A legcsodálatosabb példát, amit a Jézus Urunk születésével kaptunk, azt az óriási energiát szeretetben megnyilvánulni, ami azóta is uralja és irányítja a keresztyénségen keresztül az egész világot. (folytatás a 11. oldalon)
