Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
A Kossuth-gyermekek regénye Egyházi Híradó 7. oldal Valóban mesébe illő regény volt Kossuth Lajos gyermekeinek az ifjúsága. Anélkül, hogy tudták volna miért és hogyan, a legkalandosabb események közepébe kerültek, s mikor más gyermekek még gondtalanul ábrándoztak a játékaikról, ők már egy fergetegszerű mozgalom sodrába jutottak, mely aszerint ahogyan Kossuth Lajostól irányítást, vagy lökést kapott, gyermekeinek az életét is legváltozatosabb események színterévé alakította. A három Kosszuth-gyermek, Kossuth Ferenc, Lajos Tivadar és Vilma ilyen életet élt a múlt század negyvenes éveitől kezdve a hatvanas évek elejéig. Még ki sem tombolhatták magukat szilaj gyermekek módjára a gyermekkor zajos örömeiben, mikor váratlanul kitört 1848-ban a magyar forradalom s őket is besodorta akaratlanul az események forgatagába. Kossuth Lajosnak, Meszlényi Máriával való házasságából három gyermeke született. Ferenc volt közöttük a legidősebb, a XX. század elején elhunyt országos hírű államférfiú, aki 1848 november 16-án született Pesten és hétéves volt, mikor a negyvennyolcadiki magyar forradalom lángjai felgyúltak. Utána következett két évvel fiatalabb öccse, Lajos Tivadar, aki a szabadságharc kitörésekor öt esztendős volt és a legfiatalabb Vilma. 1848 végéig Pesten laktak, a Szép-utcában, s itt legfeljebb az tűnhetett fel nekik, hogy lakásuk előtt gyakorta a legkülönösebb zajosságok, tüntetések, fáklyás felvonulások változtatták egymást, s a nép ilyen alkalommal mindig az atyjuk nevét éljenezte. Ilyesmiben részük volt azonban már Pozsonyban is, mikor a pozsonyi diéta idejére szülőikkel együtt ők is az ősi koronázó városba kerültek, s láthatták nem egyszer, amint a kócsagtollas, görbe kardú és a sarkantyús csizmájú jurátushad óriási néptömegtől kísérve, megjelent a híres Zöldfa vagy Veres Ökör ablakai előtt s harsányan éljenezte perceken át Kossuth Lajost. Az adminisztrátori kinevezések idején, Pozsonyban és Pesten ezek a tüntetések ismét megújúltak, de 1848 december végén a Kossuth-gyermekeknek már másféle szenzációban is lett részök. A Pest felé közeledő osztrák fősereg elől a magyar kormány kénytelen volt menekülni, s Kossuth Lajos gyermekeit télvíz idején, majdnem a legutolsó órában helyezték el a Pest-Szolnoki vonalon közlekedő gőzvasút egyik kocsijába, hogy Szolnoktól kezdve gyorspostával, kocsival, vagy szekéralkalmatossággal folytassák útjukat Debrecenig, hol a magyar kormány ideiglenesen meghúzódott. Mikor a gyermekek szerencsésen Debrecenbe értek, rendkívüli ovációt rendezett a cívis város tiszteletükre. A feljegyzések szerint Kossuthné egészen oda volt az elérzékenyüléstől s alig tudta visszatartani könnyeit, de nemkülönben Lajos Tivadar és különösen a kis Vilma is, akik egészen más okból riadtak meg, s mivel nem tudták felfogni a nagy lelkesedés és rajongás értelmét, olyan sírást rendeztek, hogy a jó Mari dajka csak percek múlva tudta őket egészen lecsendesíteni. Mivel a három gyermek közül Ferenc volt koránál fogva a legértelmesebb, a kormányzó iránt való gyöngéd figyelemből őt szemelték ki arra a Kossuth-család tisztelői, hogy szerephez juttassák. Ormay Norbert őrnagy, az ő nevéről elnevezett vadász-zászlóalj parancsnoka Kossuth Ferencet felvétette a zászlóalj állományába, s rövid idő alatt vadászhadnaggyá léptette elő. így lett aztaán Kossuth Ferenc hét és fél éves korában a szbadságjiarc legfiatalabb "ad honores" hadnagya, kinek látására mindannyiszor ezrek és ezrek sereglettek össze, valahányszor egy-egy katonaparádé alkalmával az Ormay-vadászok egyenruhájában megjelent Debrecen utcáin, vagy a zászlóalj laktanyájában. Testvérei, Lajos és Vilma gyermeknaívsággal megbámulták őt ilyenkor, pedig nem telt bele még egy fél esztendő sem, s a sors már gondoskodott arról, hogy a szabadságharc történetében ők is méltó szerephez jussanak. 1849-iki tavaszi hadjárat befejezése után az osztrák hadsereget a honvédség tudvalevőleg kiszorította az országból, csakhogy Buda ostrománál elvesztegetett idő módot adott az osztrák hadseregnek arra, hogy szervezze magát és az orosz szövetség megnyerésével hatványozottann erőt tudjon hadi operációba kifejteni. A magyar kormány 1849-ben kénytelen volt ismét menekülni előbb Szegedre, majd Aradra s végül török földre. A szegedi menekülés idején a Kossuth-család szétvált egymástól. Kossuth és felesége Szegedre mentek, a három gyermek pedig Karády Ignác nevelőjük, Mari dajkájuk és Marton Antónia nevű rokonuk oltalma alatt bujdosó útra indult a Dunán túlra, hogy ott levő anyai rokonaiknál ideiglenesen meghúzzák magukat. És mint a mesebeli árvák a rengeteg erdőben, úgy bolyongtak Veszprém, Zala vármegyében, de gyakran a Bakony erdőségeiben is, hogy az osztrák katonák figyelmét elkerüljék. A Veszprém megyei Jókúton érte azután utói őket a szerencsétlenségük. Ebben a községben a Zámory - és Marton-családoknak voltak többek között birtokaik s egyízben már rejtőzködtek itten a Zámory-féle kastélyban, midőn a bujdosás közben Marton Antónia úgy találta, hogy legjobb lesz, ha ismét ide visszatérnek. Csakhogy, most nem Zámory-kastélyban húzódtak meg, hogy a feltűnést annál inkább elkerüljék. Arra az esetre, ha kémek, vagy ellenséges katonák meglepnék őket, a gyermekek előre be voltak tanítva, hogy mit mondjanak. így töltötték ijedtség és rettegés között a napokat az egyszerű kunyhóban, midőn egy napon, augusztus 24-én váratlanul egész sereg katona fogta körül a házuk környékét. A bécsi Wiener Volkszeitung és a többi bécsi lapok annak idején egész részletességgel megírták a Kossuth-gyermekek elfogatásának történetét s ezen a réven az európai sajtó is élénk részvéttel adta tudtul, hogy egy Kovács Pál nevű ügyvédjelölt árulása folytán a három Kossuth-gyermek hogyan krerült az osztrák hatalom kezébe. Nevetséges még le is írni, hogy három kiskorú gyermek ellen az osztrák hatalom 40 lovas svalissert és a Nassaui ezred 125 katonáját mozgósította s azonkívül tartalékot is küldött utánuk, hogy annál biztosabban végezhessék a munkájukat. Ebédidő lehetett, mikor a kunyhó irányában Kovács Pál vezetésével a katonaság gyűrű alakban előre nyomult. Egyedül egy Boross Sándor nevű guerilla kapitánynak sikerült a hátulsó ablakon elmenekülnie, a többiek azonban ott maradtak és halálos rettegés között várták, hogy mi fog történni. Pár másodperc alig telt el, mikor Kovács Pál hirtelen felszakította az ajtót s egy töltött pisztolyt szegezve a gyermekek mellének, előre rántotta őket és harsány hangon kérdezte: — Hogyan hívnak titeket? Kik vagytok? Kossuth Vilma dajkájának a ruhájába kapaszkodott s keservesen siránkozni kezdett, úgyhogy a katonaság parancsnoka nem is engedte többé, hogy őt az áruló Kovács ijesztgesse. Kossuth Ferenc és Lajos azonban elfelejtették, hogy mire lettek kitanítva s ijedségökben nyomban megmondták a nevöket. A százhuszonöt gyalogos és negyven lovas katona erre közrefogta a gyermekeket Marton Antóniával, Karády Ignáccal és Mari dajkával együtt s diadallal vitték őket herceg Jablonowszky hadtestparancsnokhoz, akinek a parancsából aztán az egész társaságot a pozsonyi várba szállították. * Kossuth Lajos török földön tartózkodott s később gyötrelmes bujdosás után felesége is odajutott, mikor még mindig nem tudták, hogy mi van gyermekeikkel. A szeptember elején megjelent osztrák lapok útján aztán ők is értesültek róla, hogy az osztrák kormány kegyetlen bosszút akar állani s ha már az apát nem foghatta el, akkor legalább a gyermekeivel akarja éreztetni azt a megtorlást, amelyet Kossuthnak szánt. Magyarországon azonban még ennél is többet tudtak az osztrák kormány bosszúterveiről. Az a hír járt mindenfele, hogy Kossuth Ferencet és Lajos Tivadart, miként a Rákóczi
