Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)

2002-07-01 / 3. szám

Egyházi Híradó 13. oldal EMLÉKEZETES PRESBITEREK SZŐNYI SÁNDOR (1888-1972) 1941 első tavaszi vasárnapján fiatalos alkatú és tekintetű - de már sokat megpróbált, s élete delén túl élő - ember áll a Bu­dapest - Kőbányai templom úrasztalánál. A templom zsúfoltságig megtelt. A karza­tok szakadoznak. Az eklézsia új főgondnokát — Szőnyi Sán­dort — iktatták be hivatalába. Az új főgondnok az üd­vözlésekre válaszol. Az akkor még ismeretlen magnetofon híján csak fénykép és írott szöveg őrzi izzó gondolatait. “Ma a szegény és nyo­morult embernek kétszeresen nehéz a sorsa, mert sorsáról mégcsak nem is panaszkod­­hatik. Ebben a világban az egy­háznak a legmagasabb erkölcsi hatalomnak és a legkevésbé gyanús hatalomnak kell felemelnie szavát a nyomorgók hely­ett, mert az egyházat nem érheti az a vád, hogy lázit, vagy követel, vagy esetleg hogy kommunista, vagy rendet akar bontani, mert az egyház maga is addig él csupán, amíg rend, békesség, igzsaág és méltányosság van. Különben ezt a földi egyházat úgy elsöprik az emberi indulatok, azoknak roppant ereje, mint a rossz és korhadt kerítést a kiáradó és harsogva zúgó Duna. Éppen ezért örvendenék, ha innen az Úr Asztala mellől és ennek a méltóságnak a súlyával elhatna a szavam azokhoz a körökhöz, amelyeknek mindjobban és mind éke­sebben, világosabban kell látniok, hogy mekkora felelősséget ró reájuk a nagyvárosok körül teijedő irtózatos nyomorúság és bűnfészek...” Éppen azokban a napokban volt hatalmas dunai árvíz. S éppen akkor volt húsz éve annak, hogy viharos körülmények között hazatérhetett 6 évig tartó szibériai hadi­fogságából. Ki volt Szőnyi Sándor? Makói hagymakertész gyer­meke. Itt tanult meg református keresztyénként élni, gon­dolkodni. Majd az egyetemet elvégezve tanár lett volna, ha az I. világháború nem parancsolta volna ki az orosz frontra. A 6 éves hadifogságban érlelte-nevelte Isten presbiterré a bibliás, imádkozó fiatalembert. Szabadságát visszanyerve Vlagyvosztokon, Szingapúron, a Vörös-tengeren és Trieszten át épségben hazaérkezve, Cegléden lett gimnáziumi tanár, majd igazgató. Sok évtizedes pedagógiai elméleti és gyakor­lati munkássága után Budapesten és Miskolcon tankerületi főigazgató, s végül 1950 után nyugdíjától is megfosztott - de apostoli életű Krisztus-tanítvány. Számos szolgálata közül mindmáig páratlan az a hadifogoly-egyház, melynek lelkesítője volt kezdve Nizsnij Novgorodban, majd folytatva a Bajkál-tón túli Berezovkán, s végül másfél éven át a Vagyivosz­­tok melletti Nikolszk Usszu­­rijszkban. Magyarországtól tízezer kilométerre magyar református ek­lézsia! Az eurázsiai földrész leg­keletibb keresztyén és református gyülekezete!!! Magyar hadifoglyok tízez­rei sínylődtek ezekben a táborok­ban. Reménységük egyre fogyott, hiszen évenként egy európával keletebbre telepítették őket. Innern már szökni sem lehetett. - De sza­badulni sem. Itt a madár sem járt. A körülmények egyre keményeb­bek. Középázsia forrósága, Szibéria dermesztő hidege. Ke­­gyetlenkedő vörösök és fehérek. Csak a szigorú őrség állt a helyén. Ha szökik valaki, lőni kell. Az ellátás is megszűnt. Jaj volt a kóbor kutyáknak is, ha a hadi­foglyok valahol ilyeneket kaphattak el. Ilyen körülmények között találtak egymásra oly­anok, akik már odahaza is Jézus Krisztus tanítványai voltak. Először ők gyülekeztek a Biblia köré, majd másokat is ma­guk köré vontak. Megszületett a magyar hadifoglyok egy­háza. Lett lelkipásztoruk: Szabó Mózes az izzólelkű “siculus” (székely) lévita-tanító Erdélyből. Kántoruk. Húsz tagú presbitériumuk. Énekkaruk, istentiszteletük, bib­liaórájuk. 650 lelkes gyülekezetük. Szőnyi Sándornak hála — még jegyzőkönyvük is. így mindent tudhatunk életükről. Ebben a körben nem uralkodott el az embergyilkos remé­nytelenség. Itt megmentette az embereket az élő hit: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyél Istenben és higgyetek énbennem...” (Ján 14,lkk) 1920-ban, a béke megérkeztével az a képtelen he­lyzet állott elő, hogy senkinek nem kellettek ezek a hadi­foglyok. Oroszok nem tudták etetni őket. A japánok nem tudtak mit kezdeni velük. Európa a világ végén van... Ek­kor kezdődik Szőnyi Sándor újabb jelentős szolgálata. Most jött igazán jól egykori KIE-tagsága. Kapcsolatot teremtett Teuwissen lelkész közvetítésével az amerikai KIE-vel. En­nek nyomán ottani hívők körében gyűjtés indult. Ebből japán hajókat béreltek. így - öntevékenyen - szállították magukat haza. A három hónapig tartó hajóúton is rendszeresen voltak istentiszteletek, melyeken Szőnyi Sándor szolgált. Ilyen hatást tud kifejteni egyetlenegy prebiter is. Mi minden történhetik ott, ahol 20-30 összefog? Ma már nemcsak az övéi, de azok gyermekei is szolgálják Krisztust. Érdekes lenne hallani arról, hogy vajon a hajdani hadifogoly­eklézsia tagjainak leszármazottai tudnak-e nagyapáik, dédapáik élményeiről?

Next

/
Thumbnails
Contents