Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-07-01 / 3. szám
8. oldal Egyházi Híradó ' Ravasz László Homann Károly rajza, 1912 Emlékezés 120 évvel ezelőtt, 1882. szeptember 29-én született Bánffyhunyadon, székely értelmiségi szülők gyermekeként, a magyar reformátusok, de bátran mondhatjuk, hogy az egész keresztyén magyarság egyik legnagyobb püspöke, Ravasz László. Európai műveltségű teológus, filozófus, irodalmár volt. Az egyházkormányzésban, mint püspök, szerencsésen használta fel - Istentől kapott talentumainak állandó gyarapításával - azokat a lelki és szellemi erőket, amelyek kiegyensúlyozott, markáns egyéniségét az utókor számára szinte misztikus magasságba emelték. Ez így is van rendjén, hiszen prédikációiból, teológiai írásaiból hódító erővel sugárzik az apostolok hite. A közélet minden rezdülésére figyelő, és azt lereagáló egészséges társadalmi szemlélete a nagy reformátorok emberiséget - ezen belül a nemzetet jobbítani akaró szándékát tükrözi. Nem csoda tehát, ha a keresztyén magyarságtudat ébrentartójára, a Magyar Tudományos Akadémia egykori másodelnökére, az egyszerű polgárok és egyháztagok szeretett igehirdetőjére "különös figyelmet" fordított a kommunistaateista internacionalizmust hirdető államvezetés, olyannyira, hogy a közéletből teljesen kiszorították. 1948. április 28-án a püspökségről való lemondásra kényszerült, s csak 1956-ban, a forradalom kitörésekor térhetett vissza korábbi szolgálati helyére. Még 1957 április 14-ig hirdethette az Igét a budapesti Kálvin téri templomban. Utána leányfalui lakásán, amolyan házifogságra kényszerítették, ahol 1975-ben beküvetkezett haláláig nem szűnt meg szeretteiért, egyházáért, s nem utolsó sorban a magyarság megmaradásáért, maradék ereje szerint dolgozni és erős hittel imádkozni. 1956-ról így vall: "Ez a forradalom mentett meg attól, hogy magyarságunk nem szégyen, hanem dicsőség. Kárhoztatjuk azokat, akik tiszta zászlaját beszennyezték." Nt. Kusztos Tibor
