Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)

2002-07-01 / 3. szám

6. oldal

Egyházi Híradó

BIZONY SÁGTÁTEL

anya váyiatctdete

Egy genfi antikváriumban lévő Bibliában a következő megjegyzést találták:

Pency, 1886. Apr. 17. Most, amikor végrendeletem megírására készülök, őszinte szívvel és belső megindultsággal térdelek le. Istenem, kérlek, áldd meg gyermekeimet mind lelkileg, mind testileg, hogy ne feledkezzenek el a te nagy irgalmasságodról. Elfogadom mindazt, ami a jelenre és az elkövetkezendőkre vonatkozik. Te ismered a múltamat, a jelenemet és a jövőmet. Szent kegyelmedből megismerhettelek téged. Istenem, ki vagyok én, hogy kinyilatkoztattad magad nekem? Irántam való nagy jóságodat jelenti az is, hogy Jézus Krisztusban, az én Megváltómban úgy szerettél és szeretsz engem, ahogyan senki más. Ezen a földön, ahol vándorlók, gondoskodtál minden szükségemről, soha nem hagytál szereteted bizonyítása nélkül. Bocsásd meg nekem, mennyei Szent Atyám, hogy olyan sokszor megszomorítottalak, hogy nem ismertem fel a számomra kijelölt utat. Szeretném azt a kevés időt, amellyel még itt a földön megajándékozol, a Te dicsőítésedre használni. Vezesd szívemet úgy, hogy ezen a földön semmi el ne téríthessen tőled. Még arra is kérlek téged, a szeretet Istenét, hogy gyermekeim és unokáim is tehozzád térjenek. Igédben oly sokszor mondtad nekem: “Ne félj, csak higgy!” Én most ennek az ígéretnek a bizonyosságában búcsúzom el erről a földről.

" Ah, mily kevéssé tudjuk mi egy anya gyengéd szeretetét becsülni, míg életben van! Mily kevésbe vesszük ifjúságunkban ama szerető aggodalmakat, melyeket érettünk szenved! De ha meg van halva, ha nincs többé, ha a vailág gondjai s hidegsége dermesztőleg hatnak szívünkre, ha átlátjuk, mily nehéz igazi rokonérzésre találni, mily kevés ember szeret minket ünmagunk miatt, mily kevesen nyújtanak nekünk szerencsétlenségünkben segédkezet: csak akkor emlékezünk meg anyánkról, kit elvesztettünk."

Irving Washington

CSALÁDLÁTOGATÁS

A testvéri gondoskodáshoz hozzátartozik a látogatás is. Itt Los Angeles-ben nagyon nagy távolságokat kell bejárnunk ahhoz, hogy egy órát tudjunk együtt lenni egyháztagjainkkal. A fáradtság viszont megéri. Jó látni testvéreink otthonát, környezetüket, elbeszélgetni az élet ügyes bajos dolgairól, majd pedig Biblát olvasni, együtt imádkozni.

Okos Károly egyházunk főgondnokával elkészítünk egy látogatási tervezetet. Kit, mikor fogunk meglátogatni, vagy kinek van szüksége a látogatásra, a testvéri biztatásra, erősítésre. Így történt egy júliusi napon is. Dr. Erdély Endrét és Sárikát kerestük fel Cypress-i otthonukban. Majd onnét Gally József testvérünkhöz indultunk Mission Viejo-ba, ahol csatlakozott hozzánk Dr. Mester Zoltán presbiterünk is. Mindannyian távol laknak az egyháztól és az évek évtizedek során vették a fáradtságot, és rendszeresen eljöttek, jönnek az Isten házába. (Miközben ezt a cikket írom kaptam a hírt, hogy elhunyt Gally József testvérünk 2002. szeptember 19- én. Hozzá még halála előtti napon el tudtuk vinni az úrvacsorái jegyeket Mester Zoltán presbiterünkkel.)

Sárika néni a cikkében azt írja: "Törődjünk egymással és osszuk meg gondjainkat és örömeinket".

Mindezt addig tegyük míg van alkalmunk erre. Vegyük fel, osszuk meg egymás terhét még idősebb korban is. Tegyük ezt testvéri szeretettel odaszánással, figyelemmel.

Szeretnénk otthonaikban is felkeresni egyháztagjainkat. Kérjük testvéreinket, hogy jelezzék kit mikor tudunk és lehet meglátogatni. Törődjünk egymással!