Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)

2002-07-01 / 3. szám

Egyházi Híradó 3. oldal (folytatás a 2. oldalról) nek a kaptárak és felmagasodnak a hangyakupolák. Lesz új világ, lesz új Magyarország, ha dolgozni tudunk”. Ravasz László írta e sorokat. (Emlékezéseim, 1992. 310.v.) Bennünket a mostani kurta életünkben is számos kudarc ért. Mé­gis fel-feltápászkodunk. Bármily idejét múlta, kegyes bölcses­ségnek tűnik is: keresztyén hitünknek köszönhetően hiszünk, reménykedünk és igyekszünk szeretetben élni. Ezt a három alap­fogalmat a politikusok általában megmosolyogják. Nem politi­kai fogalmak. Nem is. Hanem létmeghatározó fogalmak. Nem szokás erőt merítem abból, hogy a magyarság megmaradt keresztyénnek, pedig Szent István halála után püspökök haltak vértanúhalált, egymást követően négy királyunk pusztult el erőszakos halállal, véres belháború, lázadások dúltak... Hogy az ország lakossága megőrizte krisztusi hitét, nem királyi pa­rancsra, nem fenyegetések nyomására, nem büntetésektől tartva, hanem belső meggyőződésből, az szilárd hitünknek éppúgy bizonysága, mint annak, hogy velünk volt Isten kegyelme. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: ma­radandó gyümölcsöt.” János evangéliumának ez a részlete (15,12), Krisztus szavai, ezer év óta őrzik bennünk ezt a hitet, de a reménységet és a szeretetet is. Nekünk pedig most is, ma is az a dolgunk, hogy mindig újra rakjuk fészkeinket, fáradhatatlanul és nem csüggedve, mint a fecskék: akárhányszor verik szét ártó, gonosz kezek, mégis felépítjük otthonunkat. A magunk otthonát. A hazánkat. "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe s fiadnak hagy örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt". KÖLCSEY A hálaadó ének Alapige: 2 Mózes 15,2. 'Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.' Augusztus 18-án vasárnap délután közösen ünnepelt Los Angeles magyarsága. Országunk, nemzetünk alapítójára Szent István királyra, az állam, az egyház, a törvények, jogok első magyar alapítójára emlékeztünk. A magyarság 'mózese' volt Ő, akire mindig úgy tekintünk, mint aki a magyarokat vitte át a Vörös tengeren'. Nem volt tévedésektől, csüggedésektől mentes az élete, de tette—annak reményében—dolgát, hogy megmenti népét. Sokszor ez hálátlan feladatnak tűnik, mert keserűséget is hoz magával. 1002 éve, hogy koronát kapott. A nyugat befogadta őt - a puszták szülöttének utódát - a vad, nomád, vándorló nép első királya lett Ő. Miért volt ez a lépés döntő népünk életében? Azért, mert szalonképes lett a magyar? Azért, mert megállította az állandó népvándorlást, a háborúságokat? Nem! Azért, mert a krisztusi törvény egyetemességét ültette el népünk szívében. Ez a legnagyobb érdeme. Minden többi más érdem ebből következett. Ez volt a mustármag, melyből kihajtott a magyarság lelkülete, karaktere. Az állandó építés szorgalmas magyar népe. A meg nem hátrálóé. A mindig kihajtani képes magé. A kaliforniai óriásfenyők magja a tűz után pattan ki és friss hajtások tömkelegé jelzi az új, a friss életet. Az égés után hozza uj hajtásait az erdő. A magyar nép több égést élt át, - de áll, fejlődik és él. A mai nap ünnep számunkra, mert történelmünk során sokszor csodálkozva láttuk, éreztük Isten beavatkozását, szabadítását, útnyitását, mint ahogy Mázesnek megnyitotta az Úr a Vörös­tengert. Mégis mi az ami bennünket Mózes szavaival együtt hálára indít. Az isteni erőnek, a csodatételnek, a szabadításnak a megmutatkozása. Felismerése annak, hogy a nagy dolog, a siker, az eredmény nem abban van, amit István király, vagy Mózes tett, hanem amit Isten tett, amit Isten vitt végbe. Ezért vallja Mózes és vele együtt vallhatja első királyunk is: "Erősségem az Úr és énekem..." Látszatra úgy tűnik, hogy az ember cselekszik, a király, a hatalmas, az erős. De van alázata beismerni, bevallani, hogy nem az övé a dicsőség, a szabadítás, hanem egyedül Istené. Az a szép felismerés, amikor vallani tudjuk: ajkamon a szó, de Isten mondja, kezemben a pálca, de Isten suhintja. Léphetünk jobbra-balra, de azért tehetem, mert eszköz vagyok Isten kezében. A napi aktuális életben ez így nyilvánul meg. Elértem egy célt, azért volt, mert Istenre bíztam gondomat. Sikerült egy műtét?... Isten fogta az orvos kezét. Ez a hit adja a bizonyosságot; lehetnek előttünk akadályként "Vörös-tengerek" Vele átjutunk. Lehet szűküs a falat...az ötezrek csodája adja a bizonyosságot. Ő minden kürülmények között meg tud elégíteni. Lehet, hocjy tombol, háborog a tenger körülöttünk...ha Hozzá kiáltunk, O csendet parancsol. így lesz erősségünk az Úr, de legyen énekünk is. Azaz a hála, a köszönet sohase maradjon el. Ha a Szentírás bizonyságait tekintjük, meglátjuk, hogy Isten nagy tettei után mindig következik a hálaének. Az özönvíz után Noé megépíti az áldozati oltárt, de sorolhatnánk az Anna, a Dávid hálaénekeit. Es sorolhatnánk...mert vannak közösségi, de vannak magánszemélyek által énekelt hálaénekek is egy-egy gyógyulásért, szabadításért, nehéz helyzetből való kimenetelért. Ha őszinték vagyunk nekünk naponta van okunk hálát énekelni, Istent magasztalni. így adunk hálát népünk első királyáért is, aki nem torpant meg akadályok előtt, hanem azokat leküzdve Ő is oltárt épített, de egy népnek, a keresztyén magyar népnek! Amen. Nt. Nagy Bálint Ip ASZTRIK.ffLOTT HULLT IFJÚ VRJKTGRDRG: rs COéLTÓ t^STT VGRTRNU rSTVÁN N6V€R<5 S ölé© áOK CUAGYAJR. TGRD HAJLOTT C0G<3 L AZ NAP = KÚTJA ©LŐTT AZ ÖRÖK I6RZNRK. í ~ ________- (K-OZfP A ANPORj

Next

/
Thumbnails
Contents