Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-04-01 / 2. szám
Egyházi Híradó 11. oldal AMERIKA - KOLOZSVÁRRÓL Ha az ember valmire nagyon vár, az előbb vagy utóbb beteljesedik - állítja a néphit. Gyermekkoromban, a May Károly és Verne Gyula regények olvasása korában elhatároztam, hogy ezt a hatalmas, különös országot én meg fogom nézni egyszer. Nem gondoltam akkor még, hogy ennek a vágynak a beteljesülése mind távolabb csúszik a jövőbe, sőt, egy adott történelmi korszakban már inkább utópiává válik. De a történelem kereke forog, néha felgyorsulva. így történhetett meg, hogy töbszöri próbálkozás után, Okos Marika és Károly kitartó és önzetlen segítségével, a 62-ik születésnapomat Califomiában, - Los Angelesben értem meg - felkészülve, hogy nyitott szívvel és szemmel ismeijem meg ezt az Új Világot. Református vallású lévén (a Kolozsvár-alsóvárosi egyházkerület tagja) részt vettem a nagypénteki és húsvéti Úrvacsorás istentiszteleten. Nagyon jól esett nekem a nem várt meleg - barátságos fogadtatás, amellyel a Hollywoodi Magyar Református Egyház gyülekezete valamint Nt. Nagy Bálint lelkipásztor fogadtak. Jól esett látni, hogy itt, ilyen távol az Anyaországtól, a “nemzetek olvasztó tégelyében” létezik egy ilyen erős, összetartó református - magyar közösség. A “Dónát úton nyílnak már az orgonák” című jótékonysági bál meggyőzött arról, hogy ez a közösség nem csak együtt imádkozni, hanem együtt szórakozni is tud, igyekezve megtartani a hazai hagyományokat, beépíteni azokat az új kultúrkömyezetbe. Én, aki Erdélyben Kolozsváron - a mindenkori hatalmi rendszerek magyartalanítási akcióinak legjobban kitett városában éltem és élek, tudom, hogy milyen nehéz megmaradni egy nemzet tagjának. Most sajnos, nálunk nem ismerik el azt a tényt, hogy egy Népet - a nemzetiségek is létrehozhatnak, de a nemzetiségek részei egy Nemzetnek, amelyet nem választanak el országhatárok. “Ne hagyjátok a templomot és az iskolát” mondja a költő. E két összetevő, a nyelv és a hit köti össze a Nemzetet országhatárok felett. Bár igaz az, hogy a “nyelvében él a nemzet”, de a szétszórt diaszpórák esetében a nyelv egy-két generáció után sajnos elveszíti össztartó jellegét. Marad tehát a hit, a templom, a református közösség, amelynek ápolni és tudatosítani kell a nemzeti hovatartozás tényét, bizonyítva azt, hogy egy Népet csak az őt összetevő Nemzetek ereje és sokszínűsége, identitásuk erőssége tehet naggyá. Az Okos és Némethy családok szives vendégszeretetét és kalauzolását élvezve e néhány hét alatt sokat megláttam e hatalmas, szép és gazdag országból. Láttam, hogy ez az ország nem a gondtalan élvezetek, hanem a kemény, szorgalmas és lelkiismeretes munka országa, ahol mindenért meg kell fizetni, de minden becsületes munkát Mátyás király szobra. Háttérben a Szent Mihály templom Halászy Imre felvétele 1930-as éveidtől. becsületesen megfizetnek. Sajnos ez a rendszer minálunk, Erdélyben nem működik, de van létbizonytalanság, hozzá nem értő vezetés, nemzetiségi megkülömböztetés és nagyon alacsony életszínvonal. Mindezek, sajnos főként a magyar fiatalok végleges kitelepedéséhez vezetnek, - gyöngítve az erdélyi magyarság számát, erejét és intellektusát. Ez a szomorú jelen valósága. De hinni kell, és én hiszek abban, hogy a magyar Nemzet életereje Isten segítségével legyőzi a jelen nehézségeit és az új genrációk erősíteni fogják a Nemzetet, tengeren innen és túl. Megköszönve Okos Károly és Marika valamint a Némtehy családok szives és nagylelkű vendégszeretetét, Isten áldását kérem reájuk, a gyülekezetre és választott új Hazájukra. Simi Valley, 2002 . május 2. Nagy Gábor Kolozsvári református magyar
