Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-01-01 / 1. szám
Egyházi Híradó 11. oldal XIX. sz.-tól válik igazán élethűvé. Ennek a magyarázata egyszerű: a címerfestők nem ismerték a Szent Korona pontos alakját. A címer története igen hosszú időre nyúlik vissza, akár a honfoglalástól, akár csak első államalapító királyunktól számítjuk. Kézai Simon krónikája szerint Attila pajzsát és zászlóját turulmadár díszíti, a Képes Krónika szintén turulos zászlóval ábrázolja a hunokat és a honfoglaló magyar vezéreket egyaránt. Túl azon, hogy ezek valósághűsége kétségbevonható, a címer a már kereszténységre tért magyarság jelképe, amely már szakít a pogány hagyományokkal és a turulmadarat nem örökíti át szimbolisztikájába. Az Arpád-ház királyai felváltva használják a keresztet, illetve a sávozott részt. Az Anjou királyok is hangsúlyozni kívánták, hogy ők az Arpád-ház örökösei, így családi, liliomos címerükkel egyesítve használják a sávozott részt pecsétjeiken. A címer fölé gyakran helyeznek lópatkót harapó struccfejet: középkori hiedelem szerint a strucc legyőzi a lovat, eszerint a királyi hatalomnak a kiskirályok fölött aratott győzelmét jelképezi. Használatban van ugyanakkor a kettős kereszt is, mely mostanában egészül ki a hármas halommal. Nagy Lajos és leánya, Mária királynő több ízben is több címert egyesítenek pecsétjeiken, így kerül a mellékpajzsba a kettős kereszt is. Zsigmond idejében megjelenik benne a brandenburgi sas és a cseh oroszlán, ugyanennek a királynak másik nagypecsétjén a vágások és a kettős kereszt külön pajzsba helyezve szerepelnek. I. Ulászló (1440-1444) címere a kettős kereszt mellett a fehér lengyel sast és a litván lovast is ábrázolja. Mátyás király is beilleszti a címerbe saját családjának jelképét, a csőrében aranygyűrűt tartó fekete hollót. Legtöbbször a vágásos résszel egyesíti (az ő idejében 4-4 ezüst, illetve vörös sáv), de a kettős keresztet is használja, mely több Corvinát is díszít. Mohács után kizárólagos királyi dinasztiává vált a Habsburgház, melynek címerébe bekerül a magyar címer is. Ekkortájt egyesítik a vágásos részt a kettős keresztessel. Kezdetben felcserélve, Rudolf uralkodása óta azonban a ma is használt formájában található, legtöbbször a birodalmi sas alakjával összefonódva. Az 1848-as forradalom elveti a címer alakjából a sas és a korona alakját, ez az ún. Kossuth-címer. A szabadságharc leverését követően ezt az ábrázolást megtiltja az önkényuralom, de az 1867-es kiegyezést követően ismét nyugodtan használható a Kossuth-címer is. A kiscímer túléli a trianoni békét is és egész 1949-ig fennmarad, néha kisebb változtatásokkal: Szálasi nyilas vezetése a koronás kiscímer alá H betűt és nyilaskeresztet helyezett. A Vörös Hadsereg segítségével hatalomra kerülő kommunista rendszer is kezdetben a korona nélküli kiscímert használta, azonban 1949-ben — Rákosi Mátyás sugallatára — az Alkotmány új államcímert állapít meg, mely a heraldika alapvető szabályait is megsérti, ellenben kifejezi a rendszer ideológiáját. Leírása az 1949-es alkotmány szerint "Kétoldalt búzakoszorúval egybefogott kerek, világoskék mezőben kalapács és búzakalász, a mező felső részében a mezőre sugarakat bocsátó vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld szalag." Ez azonban, Rákosi és társai minden megelégedettsége ellenére sem lesz hosszú életű. 1956 forradalmárai kitépik a zászlók közepéből és a Kossuth-címer mellett foglalnak állást. A forradalom leverése után az új vezetőség 1957-ben Légrády Sándor grafikussal terveztet új címert. Ennek középpontja a piros-fehér-zöld tárcsapajzs, sisakdíszként lebegő ötágú vörös csillag kerül, mely a pajzsot körülvevő kék mezőre aranyszínű sugarakat bocsát. A heraldika alapszabályainak meg nem felelő színű mezőt búzakoszorú övezi, jobboldalán nemzetiszínű, baloldalt vörös szalaggal átkötve. A címer ideológiai üzenete közérthető és egyszerű: a búzakalász a parasztságot, a vörös csillag pedig a munkásságot és egyben az ország kommunista jellegét volt hivatott tükrözni. Ez 1990-ig volt érvényben, ettől kezdve Magyarország címere ismét a koronás kiscímer. Az ún. kiscímer mellett az idők folyamán ún. közép- és nagycímerek is használatban voltak, melyekben a kiscímer mellett a mellékpajzsba más területek címere is benne foglaltatott. Nagy királyaink idején Magyarország Közép- és Kelet-Európa egyik legstabilabb és legjelentősebb hatalma volt, és elég erős ahhoz, hogy a Korona fennhatóságát kitelj essze számos környező terület fölé. Az Árpád-korban teljesül ki a magyar királyi cím: "dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Servie, Galicie, Lodomerie, Cumanie, Bulgarique." Habár egyes felsorolt területek nem tartoznak állandó jelleggel a Korona fennhatósága alá, az igényeim mégis kifejező és a koronázási esküben a király megesküszik a felsorolt területek megtartására, illetve visszaszerzésére. Egy pár ilyen címernek az ismertetője: A Halics városáról a középkorban elnevezett Galícia címere kezdetben koronás csóka vagy császármadár lehetett, a magyar koronához tartozása idején viszont kék pajzsban három aranykorona, a különböző királyi pecséteken azonban előfordul két vagy akár egy koronás ábrázolásban is. Ezt a két típust vonják össze a XIX. sz.-ban használatos címeren. Ennek pajzsa vízszintesen van kettéosztva, a felső részben fekete csóka, az alsóban pedig három (lenn kettő, felül egy) aranyszínű korona található. A másik északkeleti tartomány Lodoméria, ennek királyi címét IV. Béla használta legelőször, címere pedig kék mezőben két ezüst- és vörös sávokkal sakkozott pólya. A keleti határtartományok összefoglaló neve Kunország, mivel hosszú ideig a kunok dominálták. A turáni kun nép azonban a magyarral ellentétben nem tud átalakulni, a keresztény Európa világához úgy alkalmazkodni, hogy önálló népként megmaradjon, és néhány évszázad alatt eltűnik, nagyrésze feltehetően beolvadt a románságba. A XIV. században megalakulnak Havasalföld és Moldva önálló román fejedelemségei is. Kunország címere — Palma, Koller és több mai heraldikus, köztük Bertényi szerint is — kék pajzsban ágaskodó (egyes ábrázolásokon kétfarkú) koronás oroszlán. A kék mezőben ezenkívül ezüst félhold és csillag is található. Számunkra mindenképp jobban ismert a román fejedelemségek címere: Moldváé fekete bölényfejet, Havasalföldé pedig csőrében keresztet tartó hollót ábrázol. Érdekességként említendő, hogy a jezsuita Koller két más ábrázolást nevez meg a fejedelemségek címerének. Moldváénak "két ferdén keresztbe befűrészelt léc, melyek felső végén emberfej látható, hátul lelógó üstökkel. A kereszt közepét egy kis pajzs tartja össze, melyen csillag és holdsarló látható", Havasalföldé pedig hasonló Szicíliáéhoz, vagyis "három szerecsen főből áll. A hajba font fehér szalag az agyat környékezi, s e szalag hátul lelóg. A pajzs színe kék". Egyik esetben sem nevezi meg viszont állításainak forrását, így nem muszáj neki nagy hitelt adni.
