Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-05-01 / 2. szám
Egyházi Híradó 13. oldal Üdvözlet Arkansasból! Kedves Nagytiszteletű Nagy Bálint és kedves családja! Kedves Presbiterek, és egybefoglalva, az egész hollywoodi református gyülekezet minden egyes szeretetre méltó tagjának kívánok a jó Isten által megáldott egészséget és boldogságot! És szeretném mindenkinek megköszönni azt az önzetlen szeretetet amit kaptunk családommal együtt amíg személyesen is élvezhettük tisztelt környezetüket. Ennek a szeretetnek a lángja még most is itt él bennünk, sok kedves arc emlékével koszorúzva. Nagyon hiányoztok kedves testvéreim, nagyon!!! Mi körülbelül egy hónap elteltével itt vagyunk Fayetteville-ben csak csodálni tudom Istenünk nagy alkotásának kimeríthetetlen értékét, amit beleépített ebbe a ragyogóan szép zöld környezetbe, és ami úgy rabul ejtette az anélkül ábrándozásra hajlamos lelkivilágomat, hogy csak járok össze-vissza és nem tudok betelni a varázzsal (ha valaha elképzelem az alkotó Isten paradicsomkertjét, hát az bizony ilyen volt, vagy lehetett). De milyen érdekes az emberben az Isten által belénk palántáit érzelmi világ, hogy bármennyire is szép itt minden és talán nem tudnék, esetleg nehezen találnék egy negatív értelemben vett dolgot találni. Mégis úgy érzem, hogy hiányzik valami, amit nem tud pótolni még ez a csodálatos környezet sem, nem fizikai értelemben, inkább a lélek egyik érzelmi megnyilvánulása a vágyakozás. Vagyis a lelkűnkben az isteni szeretettel felépített dolgok utáni vágyakozás, mert nagyon jó drága testvéreim szeretetet kapni, de legalább ugyan olyan, ha talán nem jobb, szeretetet adni és ezt nem tudja pótolni semmi sem, azt a valamit ami már elmúlt. És ezt még erősíti drága szüleim emléke, akiknek most van az évfordulójuk, hogy végleg elhagytak minket, a nosztalgia ösvényét taposva. És ennek a jegyében zárom az írásomat, és mégegyszer, de nem utoljára kívánok mindenkinek Istentől fakadó áldott boldogságot őszinte szeretettel. Ui.: A vágyakozás hajóján evezve, Az emlékek hullámzó tengerén, Visszaálmodva a múltat, oh de jó. így lélekben újra közöttetek vagyok én. Pét hő Tibor és Anikó Arkansas; Fayetteville,2001. június 10. Pethő Tibor AZ ÖREG MAGYAR Miért hittem azt, hogy mindent elfeledve Hazát, hegyeket, erdőt és nemzetet, És itt az új-hazában, az ugart feltörve, Kegyetlen forró, sziklás rengeted, Kezemből már a vér is kiserkent, Nagy volt bennem csak a pénz utáni vágyás, Nem volt bennem sem öröm, sem értelem, Csak a dollárt markolta volna két kezem. Álmomban már pénz hegyeket mozgattam, Közben senki nem figyelt, vagy szólt reám, Vigyázz! Az út amelyen jársz, meg-lehet a mélybe visz. Aki reám szólt, egyedül csak az édesapám, He, "te" jó magyar! E szóval illetett, Jól ide figyelj, ha már ily tisztelet érte létedet, Büszke légy hát erre a dicső névre, A szívedbe vésd! Nagy betűkkel ám, Hogy azt dobogja ameddig csak élsz, "Magyar vagyok", s Magyar-ország a Szent hazám, És, hogy méltóságát érezhesd e dicsőség nevének, Ne nézzél sehova, ne hallgass senki másra, Csak tekints vissza e büszke nemzetedre, Kinek jelleme erős vára volt, Erősebb, mint a szírt a rengetegben, A történelem emlékszik reá, Hogy haraggal írta fel nevét a fellegekre. "Csak erre gondolj fiam" és "meríts erőt belőle Ó, hálásak lehetünk a nagy Alkotónak, Hogy embernek, magyarnak, minket alkotott. A Földnek, s nekünk ez egy nagy kitüntetés. Az öreg magyar, az én drága apám, így tanítgatott. Szavai szívembe égtek, s bennem élnek, Bár "Ó" maga már sajnos pihenni tért. Az Alkotó Isten áldását kérem reá örökre Azért a drága jó magyar szívéért. 1999. augusztus 9. AZ ÉN DRÁGA JÓ ANYÁM Drága arcát sosem feledtem. Azért, mert ót jobban szerettem, Mint saját földi önmagam. Amíg itt volt a földi létben, ANYÁM "Ő" volt kit úgy szerettem, Hogy drága arcát sohasem feledem, Míg saját földi Önmagam vagyok. Majd ha befordul testi éltem, S tovább lélekben lesz a létem, Hogy találkozunk újra; Azt remélem! Akinek arcát sosem feledtem, ANYÁM, kit oly nagyon szerettem. Tudom, hogy egyszer, majd megérem, Mikor a régi honomba visszatérek, Ahol az ISTEN szent nevében, Szeretet, béke és öröm van, Ott majd segít az ISTENEM. Hogy találkozol énvelem, Kit mindig oly nagyon szerettem Az én drága jó ANYÁM
