Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-05-01 / 2. szám
_________Könyörögjünk Szentlélekért_________ Egyházi Híradó 3. oldal Urunk parancsa ez ("Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentleiket azoknak, akik kérik tőle?" Luk.l 1:9,13), amelyet biztatásnak is kell éreznünk. Áldott ígéret van ebben a bátorító felszólításban (13. vs.); sohasem utasíttatik el a legfőbb jóért hittel elmondott könyörgés. Évről évre nyolc napon belül két ünnepet tartunk, a pünkösd napjait és a Szentháromság vasárnapját. Úgy kellene ezt tennünk, hogy a Lélek Istenvoltát erejéből, hatalmából megárezzük és megértsük, mindennapi imánk "címzettje" legyen, mint ahogyan hittel könyörgünk az Atyához és a Fiúhoz. O kiséri kimondhatatlan fohászkodásokkal erőtlen imádságainkat ("Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert azt amit kémünk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal" Róma 8:26.). Az esztendő 365 napjából csupán néhány napot szentelni ünnepi megemlékezésre: nem keresztyén hitet jelez, hanem csonka hitet. Milyen áldás, hogy ünneplési értetlenségeink, tévelygéseink ellenére a Szentlélek Isten jelen van életünkben, amiként jelen volt a világ teremtésében, az Ószövetségben, a pünkösdi nagy kiáradás előtt is a tanítványokban. Ahol hit van, élő úrvacsorái közösség, eredményes hitoktatás, ott a Lélek jelenléte cselekszi mindezt, ugyanakkor Ő dorgál is bennünket Lélek-telen bukdácsolásainkért. Ahol keresztyén egyház van - pontosabban hit által élő gyülekezet, Isten népe van -, ott a szentek közössége (egysége) létrejött, naponként küzdve és megújúlva pásztoroltatik az egyetlen nyáj részeként a jó Pásztor által, aki életét adta a juhokért. Egyház csak egy van, felekzet többszáz. Vallásformációk (szekták, pogány világvallások és kisebb-nagyobb nemkeresztyén csoportok) még számosabban, s ebben a zűrzavarban egyetlen kérdés igazít el: "Vettetek-é Szentleket?" Nagyon kemény probléma tisztán látni a különböző vallásokban, mert igen nehéz megítélni (százmilliók napi gondja, sőt elkeseredett harca ez), hogy hol és kikben munkálkodik valóságosan, üdvösségesen Isten Lelke. Az első pünkösd napján megalakult a krisztusi gyülekezet, elkezdett élni az Újszövetség népe, az egyház, Akkor, és még sokáig nem voltak templomok, ünnepek sem, "csak” a kegyelemből nyert hit volt: igemagyarázatok, úrvacsora, ima, szeretetszolgálat, jogi keretek nélkül. Ezek aztán lassanként kialakultak, s ma már, amikor százmilliókban mérhető a megkereszteltek száma, mindenütt van templom, harangok, anyakönyvek, még pénztárkönyvek is; iskolák és sok egyéb alkotják az egyház külsőleg is látható kereteit. Ez rendjén is van így, szükséges mindez, hanem a nagy kérdés mindig az: Üresek-e a keretek, vagy pedig meg vannak töltve tartalommal, erővel? A Szentlélek munkálkodik-e mögöttük és bennük? Ezt a súlyos kérdést végső fokon nem mi döntjük el, akik részint a magunk igazához szeretünk ragaszkodni, részint hiszékenyek vagyunk (de legalábbis lehetünk). Mi csak egyetlen tételt fogalmazhatunk meg logikailag, a Szentírás alapján. Az alapige ez: "... akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róma 8:9). Az a tétel pedig, amely nem kinyilatkoztatás (ám nem is logikai játék), így fogalmazható meg: Sokan hiszik és vallják, hogy a Lélek kizárólagosan őbennük, vagy az ő felekzetükben van jelen, ez tehát nem dönt el semmit; az viszont bizton állítható, hogy ahol valóban a Szentlélek munkálkodik, ott nincs két igazság (vö. Kármel-hegyi istenítélet). Ez a tétel levezethető a Szentírás megannyi helyéből, bár maga a logikai tétel csak emberi fogódzó, amely hasznunkra lehet, de nem oldja meg a nagy kérdést. Mi hát a végső megoldás? A könyörgés, mely ha igazi, tehát alázatos és bizakodó, nem hiábavaló, hiszen maga Jézus szavatolja ezt. Szárnyaljon énekünk is - nemcsak pünkösd szent ünnepén - az ég felé teljes reménységgel, hogy elnyerhessük a legfőbb jót: "Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel..." (463. ének). Keresztessy Attila Andreas Gryphius: PÜNKÖSDI SZONETT (Du siehst, es will bei uns...) Már minket, látod-é, sötétség kezd befödni, A tiszta szeretet s a forró áhitat Kihűl s kialszik itt. Örült bűn-áradat Gátat szakít, s a Föld rémült színét elönti. A sok teher szívünk a csüggedésbe dönti. Egy új csapás: vasérc a szép égboltozat, Vért izzad sziklabérc, folyóvíz kiapad. A pásztor mind áléit, s a nyáj kezd széledezni. 0, menneyi Vihar, ellent rémítve, kelj fel, Gyújts föl, te tiszta Láng, örök szereteteddel, Te Harmat, légy vigasz vergődő szívemen! O, Fény, te űzöl el vak éjszakát, sötétet, Erő, Veled szívünk túléli majd a véget: El sírban is, ki itt meglát, én Istenem! Szénási Sándor fordítása Szikszai György: AZ IMÁDSÁGRÓL "Hogy pedig a te imádságod Isten előtt kedves legyen ésmeghallgattassák, szükséges, hogy jól imádkozz, azaz: Figyelmességgel imádkozz. Mélységes alázattal imádkozz. Buzgósággal imádkozz. Tiszta szívből imádkozz. Állhatatossággal imádkozz. A Jézus Krisztusban való hitből imádkozz. Végezetre imádkozz, hogy jól imádkozhass." t
