Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-01-01 / 1. szám
22. oldal _________ ____________________ Egyházi Híradó I went to a monument maker who inscribed the words and had it ready three days before my departure. The day arrived and I left for the tour and then on to Budapest. Now understand that I was really a stranger to them as they were to me, and I was wondering how was I going to stay with strangers for 9 days! But my fears were for naught for I was so warmly received in their home. They took me everywhere. Two days into may stay I perceived that the Lord is going to do a mighty work in Hungary, right there in Budapest. What was even more astounding, I had the feeling that "Iwas home". Wow! How can that be? Oh how the time flew and soon I began preparing to return home. I was anxious again, but now because I was leaving. I was leaving a family, a city, a country that I had come to love in just a few short days. That can only be from the Lord. I arrived back in Los Angeles but something had changed. When returning from all other trips, I was always glad to be back home. On this occasion when I stepped into my house I had the feeling that "I was not home". Wow! Well, if I am going to Hungary, I'll need to know the language. So I set about looking for a tutor or class. I contacted the Hungarian consulate, which put me in contact with Simon Judit, an instructor at UCLA. Even though the quarter had already begun, she willingly accepted my enrollment and suggested I get in touch with one of the Hungarian churches in the area. From the list of five, I called two, and Pastor Bálint answered the second phone call. To my suprise and elation, he invited me to meet with him. It was at this meeting that we discovered a mutual connection. He was there at Alex's funeral in 1995! Wow! We did not meet then in '95 nor do I believe he was aware of my presence then, but he remembers Alex's family and someof the others who attended the services. Nothing is by coincidence. Pastor Balint invited me to attend the Wednesday Bible study and services on Sunday and the rest you know. There is so much more to this story, for at every turn there is a story within the story and there is still much to unfold, but that...is His story. Wow! Reed Jim A magyar nyelv SIR JOHN BOWRING (1792 - 1872) neves angol nyelvész és államférfi sok nyelvet beszélt, többek között magyarul is. Sok magyar költeményt fordított angolra, s egy irodalmi szöveggyűjteményt is kiadott. Könyvének előszavában a következőket írja: "A magyar nyelv messze áll magában. Egész sajátos módon fejkődött és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. - Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetők, szétválaszthatok benne az idegen rétrgrk, melyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak. - Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál, - nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv a nemzeti felsőbbrendűségnek, szellemi függetlenségnek legrégibb, legdicsőbb műemléke.... -Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben éppúgy, mint az archeológiában. A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatát sem tudják megmagyarázni. Senki nem tudja honnan jött, melyik hegyből vágták ki a csodálatos tömeget. Miként szállították oda, miként emelték fel a templomok tetejéig... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény, sokkal csodálatosabb! Aki ezt megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni; valójában annak az első tételét: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és Isten vala az Ige." ❖ * ❖ Nem felejtette el a magyar nyelvet Egy érdemes hazánkfia 1792-ben Berlinen keresztül utazván, egy olyan magyarral is találkozott ottan többek között, aki már harminc esztendő óta katonáskodott a porosz udvar zászlaja alatt. Megkérdezte tőle:- Ugyan kedves földim, hát nem felejtette el kend a magyar nyelvet olyan hosszú idő alatt?- Nem, uram, mert mindig magyarul szoktam imádkozni (Andrád Sámuel)
