Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-01-01 / 1. szám
19. oldal Egyházi Híradó HALASZIRMOK 2000. junius 4-én Gally József egyházunk tagja egy nemes felajánlást tett Dr. Béky Zoltán volt püspök emlékére. 3500 dollárt adományozott arra, hogy a rászoruló magyar diákokat tudjunk segíteni ebből a missziói alapból. Az alábbi levelet egy Pápán tanuló III. éves teológiai hallgatótól kaptuk. Kedves Terézia! A megszólításban Önt nevezem meg, de levelem mondanivalója vonatkozik mindazokra, akik hozzájárultak ahhoz, hogy tanulmányi támogatást kapjak az Egyházuk miszsziós alapjából. Mester Katinak már megírtam levélben, hogy milyen megdöbbenéssel és örömmel olvastam az "Amerikából" kapott levelet. Ehhez a gesztushoz nehéz megfelelő köszönő szavakat találni... Azt is leírtam Katinak, hogy bár eddig sokszor megtapasztaltam a váratlan segítséget éppen akkor, amikor szükségem volt rá, mégis újra rá kell jöjjek, hogy Isten csodálatosan gondoskodik rólam és ehhez különböző eszközöket használ fel. Hálásan köszönöm Önöknek ezt a nagyvonalú segítséget és további életükre és munkájukra Isten áldását kérem. (Utóiratként talán annyit meg jegyzek, hogy a kapott összeg kb. megegyezik egy félévi ösztöndíjammal, amit itt Magyarországon kapok.) Tisztelettel és köszönettel: Dudinszki Éva III. éves teológiai hallgató. Pápa, 2001. 02.13. * * * " Aki a holnapot egészen Isten kezébe teszi, és ma teljesen elfogadja, ami az élethez szükséges, egyedül az van igazán biztonságban." Dietrich Bonhoeffer Radvánszky Béláné, Anna néni, márciusban hazaköltözött Erdélybe. Mielőtt elutazott volna egy búcsúlevelet küldött egyházunknak. Tisztelt Gyülekezet! A súlyos kiterjedt rákbetegségből történt felgyógyulásom után elhatároztam, hogy visszamegyek szüleim szülőföldjére s megpróbálom ott letölteni az Úristen által részemre kimért hátralévő időmet. Az a föld, nem szülőföldem. Amerika szülött létemre, ott töltöttem le megszakítás nélkül 65 évet, jóban - inkább mondhatom -rosszban. Kemény gazdálkodó életet éltünk férjemmel, kulákoknak voltunk nyilvánítva és ott ennek következtében nyugdíjam nem volt és nem is lesz. Szüleim Magyarországról jöttek és 6 éves gyermekként vittek oda Ők engem, de sajnos az a föld, már akkor a románok országának része lett. Édesapámat rövid ott-tartózkodása után fogatával együtt elvenyézelte a román hatóság kényszermunkára, minek következtében egy év után fogadalmat tett, hogy román hatóság alatt Ö nem él. Visszajött Amerikába és fogadalmát meg tudta tartani, acélöntődéi munkásként itt élte le az életét és itt halt meg 95 évesen. Nagyszerű édesapa volt, gyermekeit, unokáit még öreg korában is anyagilag segítette innen. Én ott nőttem fel, ott mentem férjhez, neveltem családot, özvegyültem el. Megpróbáltam a szülőföld adta nagyszerű lehetőségekkel élni, visszajöttem, csatlakoztam e szeretett Hollywood-i Gyülekezethez. Befogadtak, súlyos betegségem és gyógykezelésem ideje alatt imádkoztak életemért. Az Úr Isten az imádságokat meghallgatta, meggyógyított. Sajnálom, hogy életemnek értékes részében nem lehettem bármely amerikai gyülekezetnek tagja, most pedig a nyelvtudás hiánya kényszerít szülőföldem elhagyására. Tisztelt Gyülekezet! Köszönöm, hogy része lehettem a Gyülekezetnek és az Istennek Igéjét magyar nyelven hallhattam. Köszönöm, hogy erkölcsileg mellettem álltak és átsegítettek az életnek e súlyos megpróbáltatásos szakaszán, amikor gyógykezelésre utalva,család nélkül voltam.de egy nagy család állt mellém és feledtették velem, hogy árván, egyedül állok a világban. Köszönöm, hogy anyagilag is mellém álltak és enyhítették, sok gonddal terhelt közeli jövömet. Kérem az Úristen segítségét és oltalmát Mindnyájukra! Szeretettel: Radvánszky Béláné Lejegyezte: Szíjjártó János, presbiter Los Angeles, 2001. Március 3. * * * "Olyan gyermekséggel, mely szeretettel volt tele, ki lehet bírni egy fél életen át a hideg világot." Jean Paul
