Egyházi Híradó, 1999 (37. évfolyam, 2. szám)
1999-03-01 / 2. szám
BARTALIS JÁNOS ISTEN KEZÉBEN Jött villámcsapás, jött fegyver. Jött fergeteg. Jött emberek hálátlansága. Jött kegyetlenség, jött bűn. Jött éhség és szomorúság. Jött megalázás. Jött üldözés és megpróbáltatás. Jött bujdosás lélek-pusztában és nem volt hová lehajtani fejet. Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése. Jött kobácsütés testen és lelken. Jött börtön.... Nagy bajomban mindig csak azt mondtam: “Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legjobb helyen“. Mikor fellegek feltomyosultak és a hullámok összecsaptak fejünk felett. Mikor a templomok leomlottak és meghasadott a hegy. Mikor sötétség borult a világra, végtelen sötétség és az égre nem jöttek fel a csillagok,- mikor a Halál örvényénél álltunk... Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott Krisztus ajkáról - függve a keresztfán, utolsót lehelve lelke: “Éli, Éli! Lama Sabaktani!” O, népem, drága népem! E szörnyű ítéletben, az elveszejtő nehéz időben mindig hitted: “Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legbiztosabb helyen.” Mikor Ég-Föld megszakadt, Folyok-Tengerek kiöntötték, végig nyargalván sós hullámaikkal a veszett világon, mikor megpecsételtetett minden teremtett állatoknak sorsa - Ó, Uram! mi: árva néped árva magyar néped “Tebenned bíztunk eleitől fogva.” Két versrészlet, mely 1921-ben íródott Trianon után egy évre. GYÓNIGÉZA IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Hé magyarok, fiatalok, vének, A magyar dalt holtig szeressétek! Higgyétek, hogy a magyar nótában Lélekváltó szentséges varázs van! Zengjétek magyarok Dalos szívimátok, Zúgjátok nagy erdők, Bércek harsogjátok: Hiszek Magyarország feltámadásában! Gyáva népség a cseszlovák, román, Osztozkodtak, mint koncon e szép Hazán! Véreinkre súlyos igát raktanak, Mikor jön el az a boldog pillanat, Hogy titeket megmenteni elmegyünk, És leveti a keserű gyászt Nemzetünk! “Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek.... Jertek - mondják - irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé nevére!” De Te “Borítsd el gyalázattal arcukat... szégyenüljenek meg és rémüldözzenek örökre, pironkodJanak...és tudják meg, hogy te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön!” (Zsolt. 83:1-5, 17-19) ÁPRILY LAJOS MENEDÉK S mikor völgyünkre tőrt az áradat s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: AZ ISTEN.
