Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-01-01 / 1. szám
prvh Á 71 -1593 JANUÁR-FEBRUÁR-MÁRCIUS ..lüSÍO törvényt bárki megsértette volna. Még akkor sem, amikor már kezdtük fölfogni, hogy a szentmadaraknak valóban kell második otthonuk is legyen, valahol a sárteke pocakosabb részein, ahol téli zordság helyett nyári ragyogás van. A fölfedezésre, persze fortyogott bennünk az irigység mert mi falusi lurkók a harmadik község vásárába ha eljutottunk. A túl az óperencián nekünk az volt, hajó illatú szénában szekérderékban, hajnalban erdőbe vittek bennünket. Azt is csak őszelőn. Egyébként a vándorlás élményét mindössze az jelentette, ha egyik utcából a másikba mehettünk a szülői házból a nagyszülőibe. Burjánzó képzeletünk csak lassan szokott hozzá, hogy a költöző madarak vándorlásának, a hűtlenkedő menekülésnek egyeden célja van: a megmaradás. Csak nehezen fogtuk föl, hogy útrakel ésükkel nem a szentnek tanított fészekhez lettek hűtlenek, épp csak mentették magukat újabb tavaszokra, új fészekrakásra, az otthonfoltozásra, hogy tojást rakhassanak a biztonságos fészekbe s fiókát költhessenek. A gólyák a fecskék fészekcseréjéből és Boros tiszteletes időn s térben szerteburjánzó példázataiból nehezen ugyan, de fölfogtuk, hogy nekünk Romániába szakított magyaroknak is két hazát adott végzetünk, a nemzethaza mellett a szülőföldhazát. "Az egyikben élni kell, a másikban reménykedni" - mondta, s utána hosszan hallgatott. Csak nagysokára a csendtől is sürgetve jegyezte meg. "A kettő, persze kevesebb, mintha csak egy volna." Ezt a balgának tűnő okoskodást egyikünk sem értette, de csak a kerékgyártó lányának volt bátorsága kérdéssel előhozakodni. "És ha egy sem volna, az több lenne?" A két haza fogalma csak ekkor kezdett valóságosan gyökeret ereszteni gyermektudatunkba - (....) AUTÓBUSSZAL A FÖLD KÖRÜL Földkörüli expedíciónkkal kapcsolatban felmerülő első kérdés csaknem mindig az: "miért...?". A válasz egyszerű: a kíváncsiság, a felfedezni vágyás a nemzeti büszkeség, a tettben rejlő nehézség kihívása, na és persze a becsvágy ugyanúgy motivál minket. A GLOBE-EX-PEDITION legfontosabb célja, hogy a világon először kerüljük meg a Földet egy sorozatban gyártott autóbusszal, valamint, hogy hirdessük a világban a magyar szellemiséget, alkotókészséget és vállalkozószellemet. 1991 október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján indultunk el kalandos vállalkozásunkra. A csaknem két év időtartamú expedíció igazi próbatétel embernek, technikának egyaránt. Az eddig megtett útvonal: Budapest - Szovjetunió (1 990 ősszén még létezett, mint olyan) Törökország - Pakisztán - India - Bangladesh - Szingapúr - Ausztrália - Egyesült Államok. További úticél: Kanada - Mexikó - Közép Amerika - Dél Amerika - Afrika - Európa - Budapest. A 1 2 méter hosszú jármű belsejét a lehetőségekhez képest otthonosan rendeztük be. Az elülső rész a konyhával egy teret képező nappali, ahol 6-8 személy foglalhat helyet. E mögött a jobb oldalon egy hálófülke, vele szemben a fürdőszoba (zuhanyzó és mosdó) található. Tovább haladva 5. Oldal a kocsi hátsó része felé, a jobb oldalon a rádiós szoba, vele szemben a rádiós hálófülkéje van. Ezt követően helyezkedik el a harmadik hálófülke, a vele szemben levő oldalon egy kézi raktár (benne a kilenc méterre kitolható antennatorony), amellett pedig a toalett. Majdnem a teljes hátsó frontot egy garde-robe foglalja el, de itt találtunk helyet az automata mosógépnek és a mélyhűtőnek is. Az út alatt számtalan élményben volt részünk, ezeket egyrészt videofilmen, másrészt írott formában mágneslemezen rögzítjük. Az expedícióról készülő könyvhöz és videó-filmhez az Egyesült Államokban élő magyar honfitársaink is hozzájuthatnak majd. Asztráliai tartózkodásunk idején derült fény a szomorú tényre, hogy főszponzorunk a MOGÜRT pénzügyi nehézségei miatt, nem tudja folyósítani a támogatás kétharmad részét kitevő 2. és 3. részletet. Azóta folyamatos küzdelmet folytatunk az expedíció folytatásához szükséges pénz előteremtésére. Az expedíció résztvevői: Kovács Gábor (1954) az expedíció vezetője, folyamatos autóbuszvezetés első világcsúcs tartója, nős, két kisleány édesapja. Himberger István az expedíció rádiósa, nős, három kisleány édesapja. Páskuly Imre az expedíció rádiósa, nős, egy kisleány édesapja. Los Angeles-i tartózkodásunk alatt sokan segítettek bennünket jótanáccsal, ötletekkel, kisebb pénzadományokkal és szolgáltatással. Különösen sokat köszönhetünk Jancsó Gyulának és feleségének Jancsó Zsuzsának. Ezúton mondunk köszönetét továbbá mindazoknak, akik támogattak bennünket, de azoknak is akik csak szimpatizáltak velünk. ígérjük, sikerre visszük az expedíciót, hogy minden magyar büszke lehessen arra, hogy valamiben ismét megmutattuk a világnak mire vagyunk képesek mi magyarok. A GLOBE-EX-PEDITION krónikása: PÁSKULY IMRE
