Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-01 / 3. szám
~**®pegyházi I«© 1993 JÚLIUS-AUGUSZTUS-SZEPTEMBER 7.Oldal SZABADULÁS A BABOM BILINCSÉTŐL Az Isten Igéjéből határozottan láthatjuk, hogy működik a világban rejtve egy Isten-ellenes, lázadó szellemi hatalom, aki nekünk embereknek is pusztító ellenségünk. Jézus szava szerint "embergyilkos és hazugság atyja". Ószövetségi héber neve: Sátán - vádló. Újszövetségi görög neve: Diabolos - szétdobáló. Kemény harcban állunk vele. Nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem a sötétség világának urai ellen. ( Efézus 6,12) , és az ördög nem adja le névjegyét... Ravaszul váltogatja taktikáját és álarcait. Csábító kígyóként ellenálhatatlanul vonzóvá teszi mindazt, amit Isten eltiltott tőlünk. Isteni életet ígér (mint az első emberpárnak) és teljes romlásba dönt. Ordító oroszlánként megfélemlít, mintha ő a legfőbb hatalom volna, amelynek végkép ki vagyunk szolgáltatva, hogy ne is merjünk ellenállni neki. Ha csábítással és félemlítéssel nem ér célt, világosság angyalává változtatja magát, hogy így elégítse ki az emberek szellemi éhségét. Megdöbbentő, mennyire burjánzik "felvilágosult, nagykorú" világunkban a tisztátalan miszticizmus, okkultizmus. Jézus mondta: "Boldogok, akik, éhezik és szomjúhozzák az igazságot (a valóságot), mert ők megelégíttetnek. Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Jézus Krisztus az Ige és az úrvacsora útján, a hit csatornáján át minden szellemi szomjúságunkat kész tökéletesen és örökre kielégíteni. De aki "felvilágosult, korszerűen művelt" voltára hivatkozva e tiszta forrástól elzárkózik, annak is ott van lelke mélyén a rejtett szellemi szomjúság. S ahol nem a Kijelentés forrása oltja a lélek szomját, ott azonnal készen állnak a Sátán fertőző, szennyes pocsolyái. Ezért van az, hogy valaki egyrészt büszke arra , hogy Istenben és Igéjében nem hisz, másrészt nem szégyellj babonaságát, a tisztátalan szellemi világgal való ködös, zavaros kapcsolatait. Ezeket pedig ész-okkal, tudományos érvekkel éppen úgy nem tudja megmagyarázni természettudományos alapon, mint ahogy ezen a síkon a hívő ember sem tudja megindokolni, miért olvas Bibliát és miért imádkozik. Bár a tisztátalan miszticizmus területe rendkívül szerteágazó, benne mégis alapvetően a következő két fontos törekvés érvényesül: 1. Isten tilalma ellenére fürkészése az általa rejtett jövőnek. Isten két dolgot szokott világosan megadni gyermekeinek: a mára vonatkozó parancsot (elég minden napnak a maga baja, ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket) és a végső állomást, az üdvösséget. ("Végezetül eltétetett nékem az igazság koronája. melyet megad nekem azon a napon az Úr" 2Tim 4,8). A két pont között hittel. Istenbe vetett bizalommal járhatjuk utunkat. Naponkénti vezetést kaphatunk az Igéből, segítséget imádság útján. Isten Szelleme elvezérel minden igazságra. S ha ez valakinek kevés? Ahol Isten elhallgat, ott megszólal a Sátán. Kialakul a jóslások, jövendölések sokrétű gyakorlata. Látnokok, jósok feltárják a múlt és jelen titkait. (Kártyavetés, tenyérjóslás, csillagjóslás, ólomöntés, fehér egér, varázsvessző, varázsige, varázsinga stb.) 2. Isten örök tervétől és atyai szeretetétől függetlenül formálni a sorsot. Az ember természetes kívánsága: elérni valami jót, elhárítani valami közeledő bajt. Isten nem hagy válasz nélkül. "Kérjetek, és adatik néktek. - És akármit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" - hirdeti Jézus (Jn 14,13). Még a megpróbáltatások is javunkra vannak. Isten gyermekeit minden a végső cél felé segíti. Aki azonban nem hajlandó kimondani: "Legyen meg a Te akaratod" -, az elszakad Istentől, és magányában az ördög siet segítségére a mágiával. Idetartozik a mágikus NE FÉLTSD AZ ISTENT! A nyelv ma szabadabb s hegyes. Állát leejti sok "kegyes". Tőlük az ember alig hall mást:- Jaj, kikezdték Istent s a vallást! Belétek én is hadd kötök, hadd borzolom "szent szőrötök, kimondom, verjék bár be a fejem? ki Istent félti, mind istentelen! Az istenük sarki szatócs, üzlete pang, fülig adós, s most várja, hogy "pártfogásba vegye" a "nagyérdemű közönség" kegye Nem Isten, még istenke se kit védni, kell: gyermekmese! Hadd szúrja fel az ész, toll, vagy a kard mint gombostűre gyerek a rovart, s kapálózzon, míg meggebed! íly istennek ne adj kegyet. E kor győzött a buta babonákon, ki hát a vallásból is, ami mákonyi Ó Istent féltő "szent" juhok, bennetek az érdek buzog: templom, biblia sose kellett nektek, rang, előjog, kéj, has volt az istentek s a más zsírjából lett vagyon, mitől híztatok, mint a gyom! Ezt féltitek! S a nép, hogy fel ne kejjen, a "jó" vallás ereje ellen. Leeshet ijedt állatok! Már a népek nem állatok s fülledt dühvei, mely szívünkbe rekedt verik szét a hamis isteneket. BÓDÁSJÁNOS
