Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-01 / 3. szám
~^*egyházi „Ihirad^: 1 993 JÚLIUS-AUGUSZTUS-SZEPTEMBER 3.Oldal ESEMÉNY ÉLETÜNKBENI (Sz/ e&zle/u/& &zdbtem/>er- 7 ~é/z a/z l/r TZste/i/ meyá/c/otfa' cxa/cu/iuiÁal‘ VIKTÓRIA, JOZEFINA /ieo/z /edn^y^aüzrmeAö/iÁAe/’. Pasa Zo //á/t/, /e/k/ftá&ztor nyilatkozik ki a kezdet és vég kérdéséről. Mit is állapítottunk meg az elején? Azt, hogy még egyszerű elképzeléseink kiformálásához is forrásanyagra van szükségünk. Az felolvasott ige az alfa és az ómegáról így folytatódik: "....én a szomjazónak inni adok az élet vizének forrásából...". Aki így szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki el ne vesszen, hanem örök élete legyen, az a Valaki számomra hitelesebb forrás mint bárki más az élet kezdete és vége ügyében. Az egyház nem azért van, hogy öncélúan saját létezését biztosítsa, hanem forráseszköze legyen a hiteles tanútételnek. Ezért az egyház már várja a pillanatot, amikor olyan hit és igazság fog eluralkodni a világban, hogy az egyháznak már nem akad semmi dolga. Mi az egyházban eltökélten várjuk azt a napot, amikor nem kell helyet biztosítani arra, hogy emlékeztessen minket Isten jelenlétére közöttünk, mert egyértelmű lesz mindenkinek, hogy Isten az élet minden területén minden pillanatban jelen van. Azon a napon meg fog oldódni a kezdet és a vég nagy kérdése. ÁMEN. A nagyváradi Római Katolikus Bazilikában kiállított harangokat szemlélve, eszembe jutott, hogy már többször hallottam egy váradi harangöntőről. Hajtott a kíváncsiság, hogy megismerjem. Nem kellett sokat érdeklődnöm, mert sokan hallottak már róla. Biharpüspöki műhelyében találkozhattunk id.Vass Zoltán nyugalmazott református lelkésszel, a messze földön híres harangszakértővel.-Olvasóink többségéhez hasonlóan, magam sem tudok sokat a harangokról az öntésükről. Kérem világosítson fel minket erről, néhány mondat erejéig.- A művelődéstörténet egyik kevéssé ismert fejezete a harangok története. Pedig a harangok jelei voltak a haladásnak, önállóságnak, szabadságnak megszólaltak veszélyek, természeti katasztrófák idején, életeket mentettek, utolsó útjukon kísérték az elhunytakat.... .........Készítőik nem csupán a hangra fordítottak figyelmet, hanem feliratokkal, domborművekkel díszítették a harangok testét. Ami a harangöntést illeti, közel áll a szoboröntéshez, de annál igényesebb munka, mert a szobornak "csupán" szépnek kell lennie, míg a harangnak ezen felül kellemes, csengő-búgó, messzire hallatszó hangot kell adnia. Ebben rejlik a harangöntés művészete, titka. Az öntés maga láng-, grafit- vagy tégelykemencében történik, a formát egyesek fából készítik, mások homokból. Én a biharpüspöki homokot használom, és aránylag, rövid idő alatt sikerül elkészítenem egy-egy harangot.- Egyedül dolgozik?- Igen mert ez nehéz munka, a megrendelések sem folyamatosak, nem szívesen adja rá a fejét valaki. Úgy is mondhatnám, hobbiként űzöm ezt a mesterséget.-Beszélik, hogy haranggyűjteménye van.- Ez igaz, tudtom szerint egyedüli az országban, de Európában is jelentős. Ebből a gyűjteményből adtam kölcsön a kiállításnak 34 kisebb, szép kivitelezésű régi, de nagyon értékes harangot.- Ön lelkész, mégis harangot önt. Mi ennek a története?- A teológia előtt két évig tanultam a műegyetem gépész- és vegyészmérnöki karán Budapesten, ott MÓL ELŐSZÖR SZÓL fl IMÁIIG
