Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-04-01 / 2. szám
Ä4^jfMegyhazi «hiradcjb _______,____<&>’ 1993 ÁPRILIS-MÁJUS JÚNIUS 13. Oldal helyet, ahol szebbnél szebb porcelánok és népi cserépedények sorakoztak, jelezve a háziasszony ilyenirányú gyűjtő szenvedélyét. A lakás friss festésének illata még áradt a falakról, amikor régebbi emlékekre tereltük a szót. Arra kértem beszéljen magáról, hadd ismerjék meg közelebbről a Híradó olvasói. Veszprém megyébe Várpalotán születtem, amikor édesapám a huszároknál szolgált. Nem sok emlékem maradt erről az időről, hiszen 3 éves koromban szüleimmel Belgiumba, Liege városába vándoroltunk. Itt végeztem iskoláimat, természetesen francia nyelven, de otthon csak magyarul beszéltünk, mert édesapám jó értelembe mondva "vad” magyar volt. Abban az időben ott rengeteg magyar élt, zömében fiatalok. Szüleimnek panzióik voltak, s ezekben sok magyart helyeztek el. Nagy magyar élet volt abban az időben a városban. Édesapám a Szent István kultúrkör elnöke volt, de ezenkívül sok más magyar egyesületben is vezető szerepet töltött be. Hárman vagyunk testvérek. Ők Belgiumba élnek. Édesapám '45-ben halt meg, édesanyám pedig 3 éve hunyt el. Mivel három nyelvet a franciát, a magyart és a németet folyékonyan beszéltem tolmácsnak mentem a Liege-i bányákhoz. A háború alatt számtalan idegen ajkút hoztak oda, mint foglyot vagy érkezett úgy, mint menekült. Itt ismertem meg jövendőbeli férjemet. Magyarországon megsebesült, onnan Németországba szállították, ahol amerikai fogoly lett, majd tovább Belgiumba a bányákhoz hozták. Mivel ő is több nyelvet beszélt hamar kiemelték és időnként tolmácskodott. A háború végén, mikor a foglyokat szabadon bocsátották két lehetőséget adtak: hazatérhetnek hazájukba, vagy ott maradnak. Tibor komoly szándékkal udvarolt nekem és úgy döntött marad. Ezután eljegyeztük egymást és egy év múlva '47 augusztus 2-án megesküdtünk. Férjem jó állást kapott a bányánál. Itt dolgoztunk tovább mind a ketten. Tibornak élt egy nagynénje itt Los Angelesben és nagyon hívott, hogy telepedjünk ki ide. Hét évig vártunk a letelepedési vízumra, egész 1953-ig és bizony miután kijöttünk hosszú idő kellett amíg megszoktuk. Én 32 évig egy biztosító társaságnál dolgoztam, férjem is ugyanannál a vállaltnál ahol kezdte, 27 évig egy helyen. Mindig a templom közelében laktunk, először a Wilton Place-en, majd a Norton-on vettünk házat '59-ben és '67-ben ezt a helyet, ahol most is lakom. Immár negyven éve élek itt. Először erős honvágyam volt, de miután kilenc év múlva hazatértem teljesen másnak tűnt minden s talán ez is tette, hogy könnyebb volt elfogadni új hazámat. A Los Angeles-i magyar élet igen változatos volt. Férjem szívesen részt vállalt a magyar megmozdulásokba, de valójában a Hollywood-i Egyház megalakulása után ide összpontosította tevékenységének Tériké mögött félje és Nt. Bertalan Imre a Református Egyesület volt elnöke jelentős részét. Több időszakon keresztül előbb algondnoki majd gondnoki tisztséget viselt. Én a Női Kör irányítását vállaltam egy időben, még az alakulás után közvetlen. Ennek az "Egyházi Híradónak" a születését és kiadását végig szemmel kísértem, hiszen nagyrészt itt készült nálunk a garázsban elhelyezett sokszorosítón. Mondhatnám egy kicsit sejtek abból, hogy milyen munkaigényes az újság készítés. Férjem hűséggel és nagy szeretettel szerkesztette '86 augusztus 4-én bekövetkezett haláláig. Itt elhalkult a beszéd...Tériké emlékezett, mi pedig próbáltuk elképzelni a múltat, melyet hol halkan, hol zajosan ír az elszálló idő történelme. Távozásunkkor a diófa lombjai között megpillantottunk egy apró zöld dió-"bimbót". A mókusok az idén sem maradnak zsákmány nélkül.... lejegyezte: Vass Zoltán, lelkipásztor A PRESBITERI CSENDESNAP BESZÁMOLÓJA 1993 május 8-án csodálatosan szép napra ébredtünk. Öt autó kapaszkodott az 5-ös országúton Frazier Park felé, várakozással teli testvéreinket szállítva, akik házastársaikkal együtt egy szombati napot hálaadással és lazítással, együtt kívántak eltölteni. Az Okos portán a szívélyes fogadtatás mellett, jácint és sárga tulipán bólogatott felénk, s régen nem látott orgonabokor üdvözölt a magas fenyők között. A pompás villásreggeli elfogyasztása után megnéztük a II. Református Világtalálkozó presbiteri találkozóján felvett video egyik részletét, Hegedűs Lóránt, a dunamelléki egyházkerület püspökének, a Zsinat elnökének értékes, felemelő szellemes áhítatát. A püspök úr a 36. zsoltár 11-ik versét magyarázta: "Terjeszd ki kegyelmességedet a Te ismerőidre és igazságodat az igaz szívűekre". Történelmi korszakfordulón és az egyház megváltozott helyzetében szükség van a laikus elem, a presbiterek adminisztrátorból misszióvá válására. Ez az Ige imádság és az imádság Ige. Olyan presbiterekre van szükség, akiknek imádságait maga az ige ihleti, akik Isten szándékát akarják megvalósítani az egyházban és ezért
