Egyházi Híradó, 1993 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1993-04-01 / 2. szám
^fHegyházi ■íhiradtói .g...^ 1993 ÁPRILIS-MÁJUS-JÚNIUS 5. Oldal AHOGY AZT EGY LAIKUS LATJA BELE SZÓUON-E AZ EGYHÁZ? Egy békebeli, bölcs magyar táblabíró - amikor az egyházakról beszélgettünk - így oktatott:- Soha életedben ne válj az egyházak, az egyházi személyek ellenségévé. Én mint bíró -az állami hatalom képviselője - évekre terjedő büntetést szabhatok ki a lopást, rablást és más bűnöket elkövetőkre. Ennek a testi szabadságot korlátozó büntetésnek azonban nincs olyan visszatartó ereje, mint annak a lélektani hatásnak, amikor az egyház az Isten parancsait közvetíti: Tartsd be a Tízparancsolatot! Ne bűnözz! - mert a túlvilágon elnyered büntetésedet vagy jutalmadat aszerint, amiként éltél itt földön. Minden ember itt e földön lelkében érzi az Urat, a Legfelsőbb Bírót, akiről Berzsenyi Dániel így írt: "Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér,/ csak titkon érző lelke óhajtva sejt... Valóban, minden földi halandónak boldog élete beteljesüléséhez két igényét kell egyformán kielégítenie: testi /materiális/ és lelki /spirituális/ igényét. A kettőnek egyensúlyban és harmóniában kell lenni. Az állam gondoskodik polgárainak gazdasági jólétéről, biztonságáról, az egyház a közösségi együttéléshez nélkülözhetetlen erkölcsi normák és egyéb lelki igények kielégítéséről. Őstörténelmünk mutatja, hogy a régi uralkodók, vezérek, törzsfők, királyok és császárok tisztában voltak az egyháznak a kormányzásban betöltött nélkülözhetetlen szerepével. Egyiptomban a fáraók mellett ott álltak a főpapok, a szultánok mellett az imámok, királyok, császárok mellett a prímások...,segítettek az államvezetésnek az erkölcsi rend kialakításában, fenntartásában, mert hiszen köztudott: "minden ország talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől..." Az emberi együttéléshez nélkülözhetetlen erkölcsi normákat a szent könyvek tartalmazzák: a Biblia, a Korán, a Talmud, Buddha tanai... Egyszer Indiában járva - ahol a legnagyobb a szegénység és legmélyebb az emberek hite - hindu vezetőnkkel ezekről a szent könyvekről beszélgettünk. Az egyik résztvevő kissé cinikusan azt kérdezte:- Szent könyvek? De melyiknek higgyünk a sok közül? - Mindegyik szent könyv az IGAZAT mondja. Légy jó! Törekedj a jóra! Szeresd felebarátodat...! -válaszolt a bölcs hindu, majd így folytatta: - Ne kételkedjetek! Tekintsétek úgy ezeket az írásokat, mint egy nagy zenekarnak különböző hangszereit. Van aki hegedűn játszik, a másik zongorái, a harmadik a dobot veri. Egyik sem tud a másik instrumentumán játszani, csak a sajátján. Az egész zenekar mégis csodálatos harmóniában ugyanazt a gyönyörű dallamot játssza. Ám karmester csak egy van és a nagy zenekar minden tagja az Ő intésére figyel! Az elmúlt fél évszázad alatt egy materialista-kommunista rendszer csak és kizárólag létünk materiális, anyagias szemléletét erőszakolta az otthoniakra. A lelkekkel, az emberek lelki szükségletével nemhogy nem törődött, hanem azokat szándékosan elnyomta. A kommunista rendszer irtózatos károkat okozott Magyarország népének a lelkében. Lezüllesztette az erkölcsöket: lopás, rablás, korrupció, lógás a munkahelyeken; megszűnt a munkaerkölcs, megszűnt egymás megbecsülése, segítése. A lelkeket senki sem ápolta, az egyházak tevékenységét nevetségessé tették, korlátozták, az ifjúság leikéből szán űzték a vallást. Ma, amikor átalakulásról, demokratikus újjáépítésről beszélünk, akkor a hangsúlyt az erkölcsre, a lelkek újjáépítésére is kell fordítani. Van-e valaki, kételkedhet-e valaki is abban, hogy amit az egyháziak a szószékről hirdetnek, amire a rájuk bízott lelkeket kimunkálni akarják, az csak szép és jó?! A társadalomra nézve hasznos, a közjót szolgálja. Becsületre, tiszta erkölcsre, bűntelen életre, a család szeretetére tanítanak. Mindarra, amire az országnak most égető szüksége van. Meg kell értenünk és értetnünk azt a megmásíthatatlan igazságot, hogy a magyar nemzet Szent István óta, ezeréves álami áapját, lelki és erkölcsi értékeit a keresztényi tanok áapján rendezte be. Semmi okunk sincs, hogy ezt a történelmi keresztény múltat megtagadjuk vagy megvátoztassuk most. Napjánkban megzavarodva, értetlenül álunk. Váami ismeretlen, pokoli erő akarja elpusztítani világunkat. A bűnözés hihetetlen méreteket ölt világszerte. Statáriális módszerek helyett törvényhozóink, bíróságánk a legenyhébb büntetéseket szabják ki. Az iskolákban a válás oktatását betiltják és ezt szigorúan végre is hajtják. Homoszexuáisok, leszbiánok a Szent Patricknapi katolikus írek ünnepségét részvételükkel zavarják. Korrupció a politiká életben, csalás-lopás a mindennapi életben - itt és otthon is! Mi mindennek az oka? Milyen erő az, amely a lelki életet, a jót, a szépet, az igazságot üldözi, a világ emberisége erkölcsi áapját, életformáját akarja felborítani? Ki és miért intézi a szüntelen tánadást az emberiség lelki igénye, erkölcse ellen ma is, a materiáista rendszerek bukása után? Mi célból, kik csináják ezt? És vajon mi ezt még meddig tűrjük szótlanul a demokrácia - a népakarat - égisze áatt? Közeledik az 1994. évi váasztás, amely fordulópontot jelenthet nemzetünk történelmében. Döntően fog kihatni az ezutái következő évekre, évtizedekre. Máa már fel kell ismernünk, hogy ezek a mindent tagadó, pusztító erők törnek hatáomra hazáikban is. A váasztások előtt ezért fontosnak tartunk bizonyos alapfogalmakat gondosan kiértékelni. Az ország gazdasági fellendülése mellett a kormány elsőrendű feladata legyen a lelkek, az erkölcsök kiművelése. A jövő társadáma a mai ifjúságtól függ. Annak az ifjúságnak a kezében lesz és olyan is lesz az, mint amilyennek mi - a iná öregek - oktatjuk, tanítjuk őket! Vagy hagyjuk tanításukat, nevelésüket a volt marxisták kezében? Világosan látjuk, hogy a mai romboló, "Netán tudna ajánlani egy olyan imádságot, amelyik alkalmas lenne most egy volt istentagadónak?"
