Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-11-01 / 6. szám
-^»^egyházi 1992 November-December 17. Oldal VÁGÓ ERNŐ 1920-1992 1950. augusztus 20, Szent István napján, amikor már majd négy hónapja szenvedtük a Kistarcsai Internálótáborban az egykori "szürke rendőröket" felváltó kegyetlen áilamvédelmisták terrorját, a régóta már csak pislákoló reménység köszöntött ránk: mintegy húsz társunkat szólították a parancsnokságra azzal, hogy szabadulnak. Első gondolatunk az volt hogy a nagy királyunknak szentelt nap, jóllehet időközben a kenyér ünnepévé degradálták, megpuhította fogvatartóink szívét is. Mi, akik maradtunk, vártuk a szabadulások folytatását, ám hiába. Persze, a szabadultakról semmit sem hallottunk, hiszen akkor már hermetikusan zártak el bennünket a külvilágtól. A szabadulók között volt egyik igen derék, mindannyiunk által becsült társunk, Vágó Ernő is. Szerettük, tiszteltük a tartását, bizakodását segítő készségét. Az utolsó falatját is megosztotta a még nála is jobban szűkölködőkkel. Örültünk, hogy szabadult. Október 25-én azután mintegy ötszázan magunk is "szabadultunk", úgy hogy másnap hajnalban gép fegyveres ávósoktól hajtva, sarkunkba harapó kutyáktól űzve, a Recski Kényszermunkatáborban találtuk magunkat. Csakhamar társainkkal, találkoztunk itt a Kistarcsáról korábban "szabadult" társainkkal, közöttük Vágó Ernővel is Három hosszú esztendőn át törtük Recsken a követ, építettünk utat hajnaltól vakulásig, harmad annyi ételen, mint amire szükségünk lett volna. Csontra-bőre fogyva hordtuk a vállunkon a követ, húztuk lovak helyett a szekeret. Vágó Ernőt sohasem hallottam panaszkodni, keresztyéni alázattal viselte sorsát s akár Kistarcsán, Recsken is segített azokon akiken tudott. Értett a lovakhoz, így lett belőle egy időre lovász a kubikos kordék elé fogott lovaknál. Hacsak módjában volt, egyegy zsák lótápot - kukorica -, árpadara, összezúzott lóherét tartalmazott - észrevétlenül ledobott nekünk az út árkába, hogy a sokat nem érő levesünkbe téve, némi kalóriához jussunk. Ismétlem, úgy segített, ahogy tudott. A recski nyomorúságban mindenki a maga valóságára vetkőzött: igen sokan az emberségből is. Vágó Ernő azok közé tartozott, akik végig méltók maradtak a tisztességhez, becsülethez, emberi önmagukhoz. Hiába ölelte át a Magyar Tenger, a Balaton - úgy, hogy talán észre sem vette a jó halál hívását - Vágó Ernő velünk marad e földi életünkben , hogy majd találkozzunk vele ott, ahol nincs Kistarcs, nincsen Recsk. Szeretett társunk, barátunk nyugodjon békében! SZTÁRAY ZOLTÁN HAJNAL FELÉ Ha vékonyul az álomkéreg hajnal felé, és fölébredek gondolataim már emelnék tegnapi nehéz terheiket, de félig mindig tótágast áll értelmem imádkozni próbál, csonka kérések meredeznek nyugtot nem adnak lelkemnek, míg végül könnyem megered\ "Szenteltessék meg a Te neved!" LUKÁTSI VILMA KARÁCSONY Égi csillag fenn ragyogva Jézusunkat hirdeti Magasságból földre jő el Ki bűnünket elveszi. Hozzánk gyere kicsi Jézus Itt úgy kell a szeretet, Béke helyett, gyűlölet dúl, S rombolja a szíveket. Kicsiny jászol Betlehembe Rád tekint a nagyvilág, Küzdjél értünk lankadatlan Mert kegyetlen e világ. Bízunk benne, hogy Te győzöl S megért minden gyermeked Átölelnek két karjukkal, Úgy vállalnak Tégedet. Szép karácsony maradj velünk Hagyd szívünkbe nyomodat, Éltünk talán megváltozik S lát ennél szebb napokat. PATKÓS ILONA, egyháztag *************** A SZÓ: "KARÁCSONY" A karácsony szó a latin incarnatio, azaz testet öltés, mevalósulás magyarosított változata. A betlehemi Gyermekben Isten szeretete öltött testet, benne és általa ősi isteni ígéret valósult meg : "Az asszony magva a kígyó fejére tapos!" - olvassuk a Biblia első lapjain a bűneset után az "ősevangéliumot, az első ígéretet. S ez valóra vált az Isten Fiában, aki azért jelent meg, hogy az ördög munkáját lerontsa. Évszázadokon át számos bibliai ígéret hangzott krónikások, zsoltárköltők, próféták ajkán az eljövendő Messiás születésével, életével, halálával és feltámadásával kapcsolatban, melyek a názáreti Jézusban mind valóra váltak. Amikor a názáreti zsinagógában megkezdte nyilvános működését és Ézsaiás próféta könyvtekercséből elolvasta az örömhírmondóra, szegények pártfogójára, gyógyítóra és szabadítóra utaló próféciát, utána hozzáfűzte: "Ma teljesedett be ez az írás, fületek hallatára!" E megvalósulás gazdag változatairól számol be a négy evangélium. Krisztus, aki testet öltött értünk, általunk is testet akar ölteni. S ha testet ölt bennünk: krisztusivá formál.
