Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-11-01 / 6. szám
*^ir^egyházi Hhirad^ 4.Oldal 1992 November-December Áldott, boldog Karácsonyt és békés, bőséges Újesztendó't kíván a gyülekezet tagjainak és magyar honfitársainak, aT" szeretettel VARGA MIHÁLY, gondnok és CSALÁDJA I istentől megáldott békés, szép karácsonyi gazdag Újeszten nagy szeretettel YTJ 1 ünnepeket és áldott, gazdag Újesztendőt kíván, f, &'} tíl VARGA BÉLA és felesége ILONA műszaki gondnok Nőegyleti elnök Cülo ''rn\ Nagyon kellemes Karácsonyt és boldog Újévet kívánunk barátainknak, ismerőseinek és «SB az összmagyarságnak GÁLFI SÁNDOR, helyettes gondnok és felesége ILONA Áldott szép Karácsonyt és nagyon boldog Újévet kíván barátainak, ismerőseinek és a gyülekezet minden tagjának |p? PATÓCS PÁL és felesége TÉRIKÉ, pénztáros | Boldog, szeretetben teljes karácsonyi ünnepeket és békés Újesztendőt kíván $jl minden kedves barátnak és ismerősnek és az egyetemes magyarságnak y? DR. ERDELY ENDRE és SÁRIKA , jegyző' BÁNYÁSZ FERENC RÉGIMÓDI KARÁCSONY Létezésünk viharos tengerén bolyong életünk sokszínű vitorlása ismeretlen úton ismert cél felé. Elmúlásunk vigaszaként megelevenednek - újra életre kelnek múltunk szép emlékei, képei. Bennem legelevenebben él a családi "SZENT ESTE". A kép távoli, már kissé ködös, de valószínűdénél szép, "szentségesen szép” az ifjúkori karácsony emléke. A paraszt-barokk ebédlőben, hatalmas nyitott kandallóban, sercegve, ropogva égtek gyantadús fenyőhasábok, templomi füstölők illatát árasztva. Az ólomkeretes ablakok vidám színfoltjai még csak emelték az áhitatos hangulatot. Nekem csak az a karácsony volt igazi karácsony, ha kimehettem nagyapám tátrai fenyvesébe, Komondor kíséretébe, Pejkót szárazon vezetve, jól megrakva finom szénával, nagy ponyvával letakarva és egy zsák zabbal. Hátamon huszonöt-harminc kiló kősóval a téli etetőkhöz mentünk, hogy ott kedves erdőlakó barátaimnak ünnepi lakomára teríthessek. Utána elmentünk a Sziklás alatti ritkásba, ott kikereshettem családomnak azt a formás, friss gyantaillatú karácsonyfát, amit én magam Pejkóval, Komondortól körülugrálva, vonszoltam haza a csikorgó havon és drága édesanyámmal kettesben öltöztettük csillogó-villogó gúnyájába, nyitott kandalló szférái muzsikája mellett. Ahogy térdelve akasztgattam a díszeket, édesanyám mellém érve magához ölelte a fejemet és reszkető kézzel simogatta akkor még dús, barna fürtjeimet. Hangja lágyan zsongott, ahogy becézgetett: "édes fiam, édes fiam". Én pedig ráborultam áldott, drága kezére és hálás könnyek között suttogtam: "Édesanyám". Közbe-közbe odasandítottam a jégvirágos ablakon irigykedve bekandikáló angyalkákra és hallottam mennyei kacagásukat, mikor ügyetlen kézzel eltörtem egy-egy díszt. Ilyenkor odamentem az ablakhoz, hogy beinvitáljam őket, jó kis borovicskára, de azok addigra elröppentek mindahányan és csak a szárnyukból kihulló tollak maradtak a földön, gyémántcsillogású hópelyként, bizonyítékul, hogy itt jártak. Mi így vártuk a kis Jézuska születését, rokonok és barátok érkezését, hogy velük együtt ünnepeljük örömben és boldogságban ennek a csodás tüneménynek az eljövetelét itt a földön, mely az egész emberiség számára a megváltást hozta Szent Karácsony éjjelén.
