Egyházi Híradó, 1992 (28. évfolyam, 2-6. szám)
1992-07-01 / 4. szám
**^«^egyházi Ifiiradö (g>---------------------^ 10.Oldal 1992 Május-Június gyülekezeti eseményekre. Az évek során azt tapasztalta, hogy a gyülekezet egyik része, ahogy öregedett és felnőttek az akkori gyermekek, az élet ritmusa teljesen megváltozott, az egyház vezetősége pedig a fiatal generáció igényeire való figyelés helyett megelégedett az idősebb korosztály megtartásával. A templomnál felnőtt fiatalok gyerekei azonban, programok és kapcsolat híján, a fiatal szülőkkel együtt elmaradoztak és így szinte két generáció, amely a jövőt jelentette volna nagyjából eltűnt. Amitől pedig elszoktak, ebben a rohanó világban, bizony nagyon nehéz újra szokássá tenni. Annyi egyébb kihívása van az életnek, hogy ez tűnik ma legkevésbbé "égetően fontosnak". Tény az hogy keresni kell a lehetőségeket és az egyház fiatalosabb légkörét kialakítani, persze odafigyelve az idősek pásztorolására is. László őszintén érzi, hogy az ő korosztálya és gyermekeik visszatérése lenne legfontosabb, de látja az elmélet és a gyakorlat között mélyen húzódó szakadékot, az akadályokat, a távolságokat és mindent ami ott tartja egyházunk jelenét ahol van. Egyben reménykedhetünk, Isten kegyelme mindenkor megújíthatja egyházunk jövőjét amint azt eddig is számtalanszor tette. LÁTOGATÁS A TOGHIA CSALÁDNÁL A barcelonai olimpiai játékok javában folytak, s itt Los Angelesben irtózatos meleg tombolt, amikor egyik augusztusi délelőttön meglátogattam a Toghia házaspárt. Behúzódtak ők is szép Woodland Hill-i léghűtéses lakásuk leghűvösebb sarkába, mert arra már a Valley pokoli hősége uralkodik. 1983-ban költözött Viktor és Erzsiké a városnak erre a részére, miután eladták a templomunktól nem túl messze fekvő többlakásos házukat. Vonzotta őket a csend, mert ez a hely már távolabb esik a város zajától. Viktor azóta nagy hozzáértéssel kertészkedik a házuk mögött ügyesen kiépített kertben, de sajnos panaszkodik az egészségére, melynek romlása munkahelyi ártalomból kifolyólag már régen kezdődött. Viktor szépen futtatott uborkáit dédelgeti Viktor Budapesten a Rókus korház közelében született még a 10-es években. Augusztusban ünnepelte születésnapját. Édesapját korán elveszítette, elesett az első világháborúban!. Négyen maradtak árván testvérek. Mint fiatal fiú, több szakmát is kitanult. Kezdte mint fűszerárús, majd férfi és női kalapkészítő, aztán nyomdász, később látképek készítéséhez fotokártya kimunkáló. A nyomdafesték gyárban kitanulva a mesterséget, fuvarvállalatott alapított és 21 emberrel dolgozott. Első házasságából két gyermek született, akikből egyik ifj. Viktor itt él, másik gyermekének, aki leány, pedig a fia él itt neki egy kislánya van, tehát már megvan a családban az első dédunoka. Második házasságából szintén két gyermek született Betty 35 most várja harmadik gyermekét, és Suzy 26 egy gyermek anyja. Viktor feleségével, Erzsébettel a negyvenes évek végén ismerkedett meg és 53-ban megesküdtek. A forradalom a tatabányai bányában érte Viktort. Feleségével és Gyula öccsével menekültek. 1906-ban édesanyjuknak négy tesvére jött ki Amerikába, az egyik nagybácsi támogatására számítva érkeztek Los Angelesbe 1957 húsvét szombatján, amelyre nagyon jól emlékeznek, hogy torka szakadtából zúhogott az eső. A nagybácsi amint kivett nekik egy padlásszobát és némi zsebpénzt adott, levette a gondját a menekült rokonokról. Rövid időn belül azonban Viktor ügyeskezű lévén egy optikai üzemben munkát kapott, ahol fényképezőgép lencse filtereket készített precíziós pontossággal. Erzsébet néhány menekült fiatalembernek adott koszt és kvártély ellátást, mely mindjárt könyített a kezdő anyagi nehézségeken. A Toghia házaspár Az alakuló hollywoodi egyházról az újságon keresztül szereztek tudomást. Közelebb is költöztek a templomhoz, az Oxford és a Lemon Grove sarkán, vették első házukat, melyet úgy alakítottak ki, hogy Erzsébet gyerekekre vigyázhatott (day care) mintegy 15 évig. Viktor jó munkaerőnek bizonyult és nagyon megszerették a munkahelyén, de mivel darabszámra fizették a nagy pontosságot igénylő optikai filtereket, a stressz óriási volt, hogy a hét végén milyen csekket kap a kezébe. Ez az állandó feszültség és egy présszorító váratlan rossz megrántódása tíz évi kemény munka után betegnyugdijba kényszerítette. Kisebb lendülettel bár, de ugyanolyan komoly energiával házfelújításokba kezdett, mely nagyon jövedelmezőnek bizonyult.
